A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Árvízvédelem és folyószabályozás (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)

KOVÁCS GÁBOR–IVASKÓ LAJOS: Árvízvédelmi gátak mérnök-geofizikai vizsgálata

A vizsgált szakaszon az árvízvédelmi gát kiépitését 1880 - 1883 között kezdték meg 745 cm szolnoki vizszintre 1,0 m-es biztonsággal. A gáttest keresztmetszeti méretei 4,0 m-es koronaszélesség, 1:3-as vizoldali és l:2-es mentett oldali rázsü. A gátszelvény erősitésre került 1889-1891 között, majd 1922-1924 között. Az 1970 évi árviz tapasztalatai alapján a mentett oldali padkába 0,8 m széles hosszirányú szivárgó beépitésére került sor 20 m-ként kivehető bordákkal a gyűjtő csatornába. A geoelektromos mérésekkel feltártuk a keresztszelvényt. A mérések alapján megszerkesztettük az izoellenállás szelvényt 3.b ábra, amelyen az azonos ellenállású görbéket tüntettük fel. Itt látható az ellenállás térbeli eloszlásának metszete. Ezután az ellenállásadatokat értelmeztük egy tapasztalati ellenállás - talajféleség összefüggés alapján, ez látható a 3.c ábrán. Hegállapitható, hogy a gáttest árvizi oldala homogén, kötött talajból épül fel. A korona alatt egy mélyre lehúzódó szemcsés képződmény található, amely a mentett oldal felé húzódik. Valószinüleg ez a réteg okozta a gáttestben észlelt szivárgást és mentett oldali rézsűcsúszást, mert felvezeti a vizet a mélyebb rétegekből árviz idején. A mérésekkel ki tudtuk mutatni a szivárgóvizek elvezetésére szolgáló szivárgó bordát. Ezeken kivül látható a korona alá uj szerűen benyúló kötött zóna, amelynek hatására pangóviz marad a gáttestben. Ezt támasztja alá a mentett oldali rézsün megjelenő nád. 3.2. Hossz-szelvény Szolnoknál a Zagyván és a Tiszán 1988 tavaszán és nyarán Szolnok belterületén a Tisza jobbparti és Zagyva balparti védvonalon végeztünk hossz-szelvény I - 131 -