A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Vízgazdálkodási együttműködés a nemzetközi vízgyűjtőkön (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)

AMBRUS ZOLTÁN: Magyar–csehszlovák együttműködés az Ipoly vízgyűjtő vízgazdálkodásában, különös tekintettel a folyó szabályozására

rendezési dokumentációját. A terv elsősorban a kanyargós, elfajult mederszakaszok átmetszését tartalmazta. Az elképzelésből azonban csak néhány rövid szakasz rendezése valósúlt meg. Az Ipoly az első világháborút lezáró békeszerződés döntése következtében vált országhatárrá Magyarország és Csehszlovákia között, ezért az 1920-as évek elejétől számítjuk a két állam közötti határvízi együttműködés kezdetét. Az országhatár megvonása következtében kialakult vízügyi kérdések rendezéséről 1921-ben kezdődtek meg a két állam képviselőinek tárgyalásai. Ezek elsősorban a Ounával kapcsolatos feladatokra korlátozódtak, nincs tudomásunk arról, hogy az Ipoly rendezésével érdemben foglalkoztak volna. A tárgyalások csak igen lassan vezettek eredményre. 1937-ben írta alá a két állam "a Duna, valamint a Szamos torkolata alatti Tisza magyar-csehszlovák közös határszakaszára vonatkozó műszaki és gazdasági kérdések szabályozása" tárgyában kötött Egyezményt. A határt alkotó kisebb vízfolyások - köztük az Ipoly azonban nem tartoztak hatálya alá, a velük kapcsolatos kérdések megtárgyalása a külügyi képviseletek útján történt. Megállapítható, hogy az első Egyezmény nem hozott semmiféle változást az Ipoly állapotában, egyik állam sem végzett rendezési, vagy szabályozási munkát a folyó közös határszakaszán. 1938-ban, az ún. "első bécsi döntés" következtében rövid időre megváltozott az országhatár és az Ipoly völgy ismét Magyarországhoz került. Újból felmerült a mederrendezés szükségessége. Az Érsekújvári Kultúrmérnöki Hivatal tervei alapján 1943-ban két helyen, Letkés és Balassagyarmat térségében megkezdték a szabályozási munkálatokat. A kivitelezéssel azonban nem sokra jutottak, mert a II. világháború eseményei megszakították. A háború lezárását követően, már 1945 öszétól felvették a kapcsolatot a két állam vízügyi szervei. Első tárgyalásaikon főként a háborús károsodások megszüntetésével és a normális kapcsolatok kialakításával foglalkoztak. Az Ipoly rendezésére, szabályozására irányuló törekvések azonban Tiár az 1950-es évektől felerősödtek. Az illetékesek felismerték, hogy az csak közös elhatá-