A Magyar Hidrológiai Társaság VII. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Vízkészletvédelem (Salgótarján, 1987. július 9-11.)

A FELSZÍNI VIZEK VÍZMINŐSÉGVÉDELME - BALÁZS LÁSZLÓ: A rendkívüli vízszennyezésekkel kapcsolatos üzemen belüli és üzemen kívüli feladatok, a vízminőségi kárelhárítás rendszere Magyarországon

nyújt megfelelő biztonságot még akkor sem, ha azt az üzemben elég széles körben alkalmazzák. Feltétlenül szükséges, bog>'- a termelést irányitó és végrehajtó apparátusban működjön olyan szervezet, amely szakmailag alkalmas az emiitett berendezések Üzemeltetésére és rendszeres karbantartására, rendkivüli esetekben pedig a szükséges intézkedések gyors megtételére. Ennek a szervezetnek kapcsolatot kell tartania a területileg illetékes vizügyi igazgatósággal és veszély esetén kérni, ill. megadni az egymás sikeres kárelháritási munkájához nélkülözhetetlen információkat és segitséget. Minden olyan munkával, amelynek sikerétől emberek élete, egészsége, jelentős gazdasági vagy természeti értékek sorsa függhet, rendkivül fontos a céltudatosság, a tervszerűség, a pontosság és a gyors cselekvés. Mindez csak akkor valósítható meg, ha az objektív feltételeken túlmenően biztosítani tudjuk az állampolgári és a technológiai fegyelem szigorú betartását. E tekintetben nem elég csupán az öntudatra építeni, hanem olyan belső szabályozó rendszer alkalmazására is szükség van, amely révén a dolgozók anyagilag is érdekeltté válnak a vízvédelmi feladatok eredményes ellátásában. A sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy nagy erőfeszítések árán sem tudjuk a rendkivüli szennyezéseket mindig megelőzni. Magyarországon 1957 és 1986 között évente kb 200-220 rendkívüli szennyezés következett be, és a szennyezéseknek mintegy 60 "í-a hazai üzemekből származott. Ezért a vizügyi szerveknek fel kellett készülniük a védekezésre, a vizminőségi károk elhárítására és csökkentésére. A vízszennyezést, vagy bármilyen okból bekövetkező vízminőségromlást a vízminőségi figyelő hálózat észleli és jelzi a vizügyi igazgatóság illetékes szervezeti egysége részére. A figyelő hálózat vizügyi dolgozókból /gátőrök, csatornaőrök, vizmükezelők, szennyviztisztitó telep kezelők/ és társadalmi aktivistákból /horgászok, természetvédők stb./ áll, tehát olyan emberekből, akiket munkájuk vagy kedvtelésük hosszabb időre a vízparthoz köt. Felelősségük igen nagy; a kárelhárítási feladat sikeres végrehajtásának csak akkor van reális esélye, ha a figyelők a nap bármely szakában észlelt vizs-er..:ye-£sro uta- 100 -