A Magyar Hidrológiai Társaság VII. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Dombvidéki vízgazdálkodás (Salgótarján, 1987. július 9-11.)

VÍZRENDEZÉS - A kisvízfolyások vízrajzi munkái, hidrológiája, vízkárelhárítás, a kiépítés gazdaságossági kérdései - DR. SZILÁGYI ENDRE: Vízrajzi megfigyelésekből nyerhető információk hasznosítása a vízfolyás-rendezésben

sekből ismert volt. A viznzinesés meghatározásához a vizrajzi tevékenység részeként végzett árvízszint rögzítéseket használtuk fel. Ezek kUlönböző műtárgyakhoz kapcsolódnak és belterületen néhány száz méter sürüen, külterületen kilóinéter sűrűséggel kerülnek megállapításra. Feltételezzük, hogy tetőző magasságokból meghatározott esés a gyakorlat számára kielégítő pontossággal egyezőnek Tehető a vizszineséssel. A pontosság egymáshoz közeli rögzitések esetén természetesen nagyobb. Hagy felszereltséget igénylő speciális észlelésekkel nagyobb pontosság érhető el, ilyen észlelések kivitelezése azonban éppen az árvizes időszakból, általában nagy nehézségeibe Ütközne. . KUlön feladatot csak a keresztszelvények felvétele jelentette. Ezeket olyan helyeken jelöltük ki, ahol két árvízszint rögzítési hely között a vízfolyás hossz-szelvényében nincs jelentősebb esésváltozás^ vizsgált szakaszon a vízfolyásban nagyobb kanyarok nincsenek, az átfolyási szelvények hasonlóak. A geometriai jellemzőket általában három keresztszelvény adatainak átlagával vettük azonosnak. Az egyszerU mederre érvényes Strickler képletből számított simasági tényezőket néhány egyéb jellemző társaságában EZ 1. táblázatban foglaltuk össze. Ebből a következők állapíthatók meg: A nagyvizi mederre általában k » 3o m 1/3 -I körüli Simasági tényező jellemző. Csupán a na;;yon jó állapotú Repce - meder szakasznál lehetséges ennél val?jnivel magasabb érték. A hivatkozott tanulmányok magasabb simasági tényezőket említenek. Ennek több lehetséges oka közül itt csak azt emiitjük, hogy szerzőik az 197oea évek első felében, a rendezés után néhány évvel vizsgálták a