A Magyar Hidrológiai Társaság VII. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Dombvidéki vízgazdálkodás (Salgótarján, 1987. július 9-11.)

VÍZGYŰJTŐFEJLESZTÉS - DR. STÉFÁN MÁRTON: A vízrendezés helyzete és feladatai az ÉVIZIG domb- és hegyvidéki területein

rt Mátra ós a Qükk hegylábi területein gyakran a "b" szintj icj lekopott "Raman" féle barna erdó'talaj az uralkodó. Az ettől cszakra elhelyezkedő hegy és a mögöttes dombvidéken zöumel agyagbemaródúsos barna erdőtalaj borítja a felszint, nagyrészt a "B" szintig lekopva. Annak egyrésze, a Ceredi Tarna és a Hangony vízgyűjtője, árkos erózióval súlytott. A terület klimatikai tényezői közül a csapadékok mutatják a legnagyobb szélsőségeket, aminek bizonyítására a 2. sz. tábláza

t adatai szolgálnak. Sokév i csapadék Terület a. b. c. a - c inax. átlag min. /mm/ Mátra 1238 650 341 897 Qükk 1292 660 354 938 • Zempléni hg. 1031 610 363 668 2. sz. táblázat Csapadékadatok jellemző értékei A területet az alföldinél hűvösebb, de kiegyenlítettebb hőmérséklet, magasabb páratelitettség, változatosabb szélviszonyok jellemzik. A lefolyást mind éves mennyiségben, mind fajlagos, mind pedig összes vízhozamban rendkívül nagy szélsőségek jellemzik A nedves években lefolyó vízmennyiség 5-7-szerese a száraz, illetve az aszályos évekének. Az árvízi időszakban lefolyó vízhozam - a teljes területre vetítve 500-700 szorosa a száraz időszakinak. Az egyes alrendszerekben ez a viszonyszám az iüCú-szeres értéket is eléri. Az árvízi vízhozam adatok jelölik ki azokat a feladatokat, amelyeket a vízrendezési beavatkozásokkal kell megoldani. - 671 -