A Magyar Hidrológiai Társaság VII. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Dombvidéki vízgazdálkodás (Salgótarján, 1987. július 9-11.)
VÍZRENDEZÉS - A kisvízfolyások vízrajzi munkái, hidrológiája, vízkárelhárítás, a kiépítés gazdaságossági kérdései - MEKIS ÉVA–BÁLINT GÁBOR: A HBV hóolvadás és/vagy csapadék-lefolyás modell alkalmazási lehetőségei Magyarországon
ahol: S u z - tarozás a felső zónában S s m - tényleges talajnedvesség tározás P - a görbe alakját meghatározó empirikus együttható A talaj vízkészletét a A s s m mennyiség módosítja, mig a felső zóna vizkészletváltozását a /2/ egyenlet jobb oldalán látható hányados határozza meg. p értéke széles határok közt változhat, ez főleg a talaj típusának, a domborzatnak és a növényzetnek a függvénye. A A S u ? mennyiség határozza meg a felszíni és felszínalatti lefolyást, ennek értékét csak a párolgás módosítja. A potenciális párolgásnak tényleges párolgássá történő csökkentését a ténylegesen számított talajnedvességkészlet lineáris függvényeként határozhatjuk meg: ahol: L' - potenciális párolgás E^ - aktuális párolgás Lp - potenciális párolgás határa / $ F^ mindig/ Az L paraméter ténylegesen a gyökérzónára jellemző állandó, P ennél nagyobb talajnedvesség érték esetén a párolgás a potenciális mértékben fog végbemenni. A modell válasz f üggvénye jellegét tekintve nem lineáris függvény, bár vannak benne kvázilineáris összetevők. Általános formája az 1. ábrá n látható. Feladata a túlfolyó vízmennyiség lefolyássá transzformálása, igy a modell szerves részét képezi. Ez a függvény foglalja magába a direkt csapadék és párolgás hatását a vízfelületeket jellemző p w részterületre. A felső zónában - amint a talajból történő hozzájárulás elér egy bizonyos szivárgási határt / C per c értéket/ - a viz