A Magyar Hidrológiai Társaság VII. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Dombvidéki vízgazdálkodás (Salgótarján, 1987. július 9-11.)

VÍZRENDEZÉS - A kisvízfolyások vízrajzi munkái, hidrológiája, vízkárelhárítás, a kiépítés gazdaságossági kérdései - DR. AMBRUS SÁNDOR–DR. SZÖLLŐSI-NAGY ANDRÁS–HECKER LÁSZLÓ: Árvízi felszíngörbe előrejelzése kombinált hidrológiai-hidraulikai modellel

.ami a t időponttól (t+At)-icj történő állapotváltozást fe­jezi ki, $ t (At) állanotátmeneti és f t (At) bemenet-átme­neti mátrixszal. 4. Számitások a Berettyó és a Sebes-Körös vízrendszerében Nagyszámú futtatást végeztünk az 1. ábrán vázolt vizgyüj­tő egyik legveszélyeztetettebb részén, a Berettyó-Sebes-Kö­rös találkozásánál, Körösladánvtól fölfelé terjedő folyósza­kaszokra. Itt most az 19 80. augusztusi árviz adataival vég­zett számitások eredményét mutatjuk be. A terület jellemzője, hogy az igen kis esés miatt jelentős visszaduzzasztással kell számolni a torkolat fölött, ha a má­sik ágon árhullám érkezik. A legnagyobb veszélyt természete­sen az jelenti, ha mindkét folyón egyszerre érkezik jelentő­sebb árhullám. Az ilyen esetek végső megoldására létesítettek a torkolatnál szükségtározót, melynek irányitása a folyókra számitott előrejelzés alapján folyik. A vizsgált folyószakaszokat rész-szakaszokra osztottuk, és a feladatot két lépcsőben oldottuk meg: 1./ Pontszerű előrejelzések készítése a kijelölt mérceszelvé­nyekben /Csúcsától Nagyváradon át Körösszakái, Ujiráz, Fokhid és Körösladány mércéire a Sebes-Körösön, Szalárd­tól Pocsaj, Berettyóújfalu és Szeohalom mércéire a Be­rettyón/ ; 2./ E szelvények közé előrejelzett felszingörbék számitása a két folyószakaszra, egész a Berettyó torkolatáig. Az első feladatot a tisztán sztochasztikus önbeálló elő­rejelző modellel oldottuk meg, a másodikat a diffúziós hul­lámanalógia másodfokú, parabolikus differenciálegyenletének adekvát diszkrét állapotteres modelljével. A futtatások ered­ményeiből az az általános következtetés vonható le, hogy cél­szerű a bemenő állomást olyan távol választani a célállomás fölött, hogy a levonulási idő minél jobban megközelítse az elő­rejelzési időelőnyt. Ekkor kapjuk a legjobb, leghatékonyabb előrejelzést. Ahol van adat, ott a csapadék figyelembe vétele - a végzett kisszámú kísérlet tanúsága szerint - jelentős vo­nulást is hozhat. A kapott optimális előrejelző rendszer szer­- 31 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom