A Magyar Hidrológiai Társaság VII. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Dombvidéki vízgazdálkodás (Salgótarján, 1987. július 9-11.)

TÁROZÁS - HEGEDŰS SÁNDOR–SZAKÁCS SÁNDOR: A Hór–Kánya vízgyűjtő lefolyásszabályozási kérdései

A hidrológiai tanulmányban a mértékadó árvizi vízhozamot különböző módszerekkel határozták meg. Annak értékét a tervezett elzárási szelvénynél a következő adatokkal jellemezzük: Egy-egy árhullám összes térfogata 1,5 - 2,8 millió E? nagyságú. Tározás esetén indokolt az 1 £-os valószínűségű, vagy 100 éves gyakoriságú védelemmel szemben a 0,5 %-os valószínűségű, illetve 200 éves gyakoriságú kiépítést tervbe venni. 3. Hidraulikai vizsgálat Az eredeti vizforgalmi vizsgálatok szerint 6,8 : . sf-es hasznosítási, és 3,5 millió if-es vizkárelh 'r ' í~ si térfogatot terveztünk kialakítani. A különböző észrovételezéseket követően a teljes térfogatot 8,8 millió rf-ben határoztuk meg, azonbelül 5,5 millió L'-ÖS hasznosítási és 3»5 millió if-es kárelhárítási térfogattal. A 3,5 millió tf tehát alkalmas a 200 évenként egyszer előforduló legnagyobb árhullámtömeg teljes viaszatartására. A tározó ilyen kialakítása esetén tehát árapasztó műtárgyra nem is lenne szükség. Az előzőekben ismertetett bizonytalanságok, valamint az időjárás egyéb jellegzetességei miatt azonban tározót árapaoztónélkül nem lehet tervezni. Az időjárásnak itt arra a jellegzetességére gondolunk, hogy a szélsőséges nagy csapadékok általában egymást követő napokon, párban jelentkeznek. Gyakorlatilag tehát ilyen, viszonyok kivédésére is Q 1%-os valószin. érték Q10%-os valószin. érték 57,25 nf/sec 35,70 lí/sec - 28o -