A Magyar Hidrológiai Társaság VII. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Dombvidéki vízgazdálkodás (Salgótarján, 1987. július 9-11.)

TÁROZÁS - HEGEDŰS SÁNDOR–SZAKÁCS SÁNDOR: A Hór–Kánya vízgyűjtő lefolyásszabályozási kérdései

1. A vizgyüjtő terület természeti viszonyai A Kánya és Hór patakok a Bükk Déli lejtőinek viselt gyűjtik össze éa szállitják a Rima patakba. A teljes vizgyüjtő terület 231,3 tó. Abból a Kánya közvetlen vizgyüjtő területe 193,3 knf, a Hór vízgyűjtő területe pedig 138,0 tó. A Kánya a Sikfőkuti forrásokból, a Hór pedig a Répáshuta térségi forrásokból ered. A vizgyüjtő terület É-i része a magas Bükkhöz tartozik, az nagyrészt erdősült, fedetlen karszt terület. Dél-felé haladva mezőgazdasági hasznosítású dombvidékre érünk, majd szántóföldi hasznosítású sikvidéki területek következnek. A meredeklejtőjü területek eróziónak kitettek, illetve erózióval sulytottak. A dombvidéki területeken különösen a Bogácstól D-re eső részeken kiváló termőképességü erdőtalajok, erdőn kialakult mezőségi talajok találhatók. A Budapest Miskolc-i vasútvonaltól D-re lévő területek fokozatosan réti talajokká mennek át, kötöttségük erőteljesen növekszik. A völgyfenékben a viztartó illetve a vizzáró üledékek váltakozó vastagságban helyezkednek el. A Hór-völgyére egy 3 - 4 m vastagságú, murva szemszerkezetű homokos kavics települt, melyben a tufa anyagú alkotórészek is megtalálhatók. A kavics fölött iszapos, homokos agyagréteg, illetve vizzáró agyagrétegek váltakozva - 277 -