A Magyar Hidrológiai Társaság VII. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Dombvidéki vízgazdálkodás (Salgótarján, 1987. július 9-11.)

VÍZRENDEZÉS - Lotz Gyula főelőadása: Dombvidéki vízfolyások rendezésének időszerű kérdései

támasztottak a vízrendezési munkákkal szemben. A mezőgazdaság átalakulása egybeesett hazánkban a mechanikus kotrógépek tömeges megjelenésével. Ezek segítségével gyorsan, nagytömegű földmunkákat lehetett végezni, amire a kubikosok korszakában gondolni sem lehetett. A vizrendező mérnökök fiatal generációja előtt olyan perspektívák nyíltak meg, melyek felé haladva technikailag minden lehetségessé vált. 196o körül tehát a vízrendezések végrehajtására megvolt a táreadalmi igény (ha ez tulajdonképpen egyetlen ágazat, a mezőgazdaság igénye volt is) és megteremtődött hozzá a technikai háttér. Az újonnan alakult mezőgazdasági nagyüzemeknek a kormányzat minden lehetséges támogatást megadott. Ennek keretében - részben közvetlenül, részben különféle dotációk formájában - magára vállalta a vízrendezések költségeinek túlnyomó részét. Ezzel a vízrendezésben közvetlenül érdekeltek önműködő gazdaságossági kontrollja megszűnt, a mezőgazdasági üzemek számára érdektelenné vált, hogy a vizfolyásrendezés gazdaságos-e, vagy sem. Csupán egyoldalú, kizárólagosan mezőgazdasági szemléletű igényeiket vetítették (8 ezek az igények nem egyszer túlzók is voltak), kívánságaikat pedig jóformán minden esetben ki is elégítették. A vizrendező mérnök számára nem maradt más feladat, mint a mezőgazdaság szigorúan termeiéscentrikus igényeinek az adott pénzügyi keretek között eleget tenni. A vázoltak eredményeként,váltak vízfolyásaink többségükben "korszerűen rendezett" egyenes vonalvezetésű, szabályos szelvényű csatornáKká, melyek partjairól a fákat, bokrokat száműzték (akadályozzák % fenntartást, gyomfészkek, lehetetlenné teszik a repülőgépes növényvédelmet, stb.) természetes ökológiai környezetüket - vizfolyás-parti sávvölgyfenék-ártér - megszüntették, az eredeti élővilág bio- 13 -