A Magyar Hidrológiai Társaság VII. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Dombvidéki vízgazdálkodás (Salgótarján, 1987. július 9-11.)

VÍZRENDEZÉS - Lotz Gyula főelőadása: Dombvidéki vízfolyások rendezésének időszerű kérdései

Az ártéren (vagy akár csak annak szélein) folytatott rendszeres mezőgazdasági tevékenység, az ártérbe nyúló települések n«s»tcsak az ismétlődő árvizekkel szemben követeltek meg bizonyos fokú - s az idők folyamán mindinkább növekedő - biztonságot, hanem a talajvízszint - ismét mindinkább növekedő mértékű - szabályozását is igényelték. Ezek a kivánalmak szükségessé tették az elöntött területek csökkentését (akár töltásezéssel, akár a vizfoiyás medrének bővitésével), sőt olyan viziléteaitmények - lecsapoló rendszerek - létrehozását is, melyek a természetben nera léteztek. izzel a tevékenységgel az ember mind joboan beavatkozott egy-egy vizfoiyás folyamataiba, átalakitotta azokat és a vizfoiyás tulajdonságait, sőt - ha erre mód volt igyexezett ezeket a folyamatokat befolyásolni és meghatározni. Az ember és a vizfoiyás viszonya ezáltal alapvetően megváltozott: a vizfoiyás adottságaihoz alkalmazkodó naöznositás helyébe a vízfolyásnak olyan megváltoztatása lépett, mely egy kivánt - a vizfoiyás adottságaital, természetével nem törődő - gazdasági eredmény elérését lehetővé teszi. Napjainkig ezt a tevékenységet tekintjük a vizrendezés céljának, értelmének. Az ilyen jellegű vízrendezés először a nagyobb folyók völgyére, árterére terjedt ki, majd - a XIX-XX. század fordulójától kezdve - mindinkább érintette a kisebb vízfolyásodat is. A vizrendezés és a technikai-gazdasági fejlődés állandó kölcsönhatásban voltak: a gazdaság területén az igények állandóan fokozódtak, a '.ecnnikai fejlődés pedig mind nagyobbarányu, erőszakosabb beavatkozások feltételeit, igy a fokozódó gazdasági igények kielégítésének lehetőségét teremtette meg. Ma már technikai lehetőségeink olyanok, hogy beavatkozásaink módját és mértékét egyedül a rendelkezésre álló pénzeszközök korlátozzák. A vízrendezésnek a fentiekben vázolt, nagyjából a XVIII. századtól észlelnető, tisztán utilitáris jellegű fejlődése kizárólag termelési-gazdasági szükségletek kielégi- 9 -