A Magyar Hidrológiai Társaság VI. Országos Vándorgyűlése I. szekció, A tavak élete és vízgazdálkodása (Hévíz, 1986. június 17-19.)

I. SZEKCIÓ – A TAVAK ÉLETE ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSA - VELENCEI TÓ - RADETZKY JENŐ: A madárvilág alakulása a Velencei-tó vidékén

A MADÁRVILÁG ALAKULÁSA A VELENCEI TÖVIDÉKEN RADETZKY JEN5 "Chernél István" Madárvárta A Velencei-tó ornitológiai szempontból két, egymással kapcsolatban lévő nagy ökoszisztémából áll: 1./ maga a Velencei-tó, 2./ a tóval I860 előtt széles összefüggésben allt IJádastó, melynek népi elnevezése: "alsó förtő" is jelzi a kőt hidrográfiai rendszer korábbi szoros kapcsolatát. Ezt azonban az 186o-as években megépített "Déli vaspálya" töltése lényegében elvágta, de a vizföldrajzi kontaktus a Dinnyés-kajtori csatorna révén a két élettér között biológiailag is fennmaradt. Ezért a két terület összességét "Velen cei-tóvidék"-nek vesszük, amikor madárviláguk alakulását elemezzük De együtt "lélegzik"a tóvidékkel a Dinnyési Halivadéknevelő Tógazdaság /DHT/ és a dinnyési Belső-tó /DBT/ is. 1. VÁZLATOS TÖRTÉNETI VISSZAPILLANTÁS A Velencei-tóvidéken a tudomány érdeklődése az ornitológia formájában megelőzött minden más társadalmi érdeklődést, amikor mr.r 1754-ben ornitológus járt itt: Grossinger B.J., az első magyar .összefoglaló madártani mü szerzője. Utána hosszabb ür következett mely alatt csak a Monarchia térképezői, néhány osztrák preparátor, majd oológusok jártak itt. Herman Ottó pedig lehozta a budapesti II. Nemzetközi Ornithológiai Kongresszus /1891/ egy "előkelő" csoportját, együtt csodálni a tó akkori macárgazdagsánát. Ettél kezdve a tó bevonult a nemzetközi szakirodalomba és lett a hazai vizimadár-vizsgálódások "locus ciassicus"-a. A viz ugyanis bizonyos fokig és időig konzerválja az ősibb állapotokat, legyen az a tóságaink hátán élt -ma már "kihalt"- régi veretű halásznép a nana eszközeivel, vagy a viziszárnyasok, melyek őrzik az ősibb testalkatot és életformát. A vizimadarak egy részénél nincs meg az alkalnazko-