A Magyar Hidrológiai Társaság V. Országos Vándorgyűlése V. kötet, Összefoglaló előadások, határozatok, javaslatok (Szarvas, 1984. július 4-6.)

Megemlékezés a Körösvölgy vízgazdálkodásának 150 évéről

mégs em biztosították a teljes és biztonságos hasznosítás lehetőségét. A kisebb vizfolyások és a lefolyást nem találó belvizek a lapályosabb területeket tartósan, vagy időszakosan vizzel borították el. A vízrendezés feladatainak megoldásáról Kvassay Jenő javaslatára 1879-ben létrehozott kultúrmérnöki intézmények és a társulatok gondoskodtak. A társulatok 1846-1885 között alakultak és azután kezdtek foglalkozni a vízrendezéssel, miután a folyószabályozási és ármentesitési munkák zömét végrehajtották.Előmozdította a belvízrendezések ügyét az 1871. évi XXIX. tc. amely kötelezte a társulatokat az ártéren felgyülemlő vizek levezetésére. Kezdetben egy-egy jelentősebb feladat megoldására koncentráltak, így pl. 1777-78-ban megépült a Fehér-Körösből kiágazó Csabai csatorna, 1835-4o között a József nádor malomcsatorna, 1855-56 között kiásták a Hosszufoki főcsatornát, l879-9o között megépítették a Hortobágy-Berettyó főcsatornát. l893-19oo közötti években készült a Sebes- és Fekete-Körös közötti 61,5 km hosszú Felfogó csatorna. Jelentős munkát végeztek a nyírségi dombokról lefutó vizek összefogásával és: a Hortobágy helyett a Berettyóba való bevezetésével. A gépgyártás fejlődése lehetővé tette,hogy a századforduló éveiben a főcsatornák torkolatánál szivattyútelepek és nagyméretű zsilipek épüljenek. Az öblözeti elvek szerint átszervezett társulatok 19oo körül kezdték belvízrendszereiket kiépíteni. Ehhez felhasználták a területükön található ereket, volt folyómedreket, holtágakat. Miután a külvizeket a felfogó csatornákkal kizárták, rendszereiket tovább bővítették és növelték a szivattyútelepek számát. A belvízrendszerek tervezett kiépítése 1914-re készült el. Ennek főbb mutatói a következők voltak: - 17 -