A Magyar Hidrológiai Társaság V. Országos Vándorgyűlése V. kötet, Összefoglaló előadások, határozatok, javaslatok (Szarvas, 1984. július 4-6.)

VITAINDÍTÓ ELŐADÁSOK - I. szekció. Mezőgazdasági üzemek vízgazdálkodása

Az öntözési kapacitás kihasználásának kérdése egy igen összetett és bonyolult dolog. A kapacitás megfogalmazása is több oldalról közelíthető meg. Lehet területi kapacitásról beszélni, mely leginkább elterjedt. De megfogalmazható a műszaki kapacitás, vagy a lekötött vizkészlet alapján számitott kapacitás. Véleményünk szerint akkor járunk el helyesen ha bármelyik kapacitás fogalmat az ökológiai viszonyok figyelembe vételével alakitjuk ki, ez hosszabb távon - a berendezés élettartama alatt - érvényes. Ha az adott év kihasználási helyzetét akarjuk jellemezni, akkor annak konkrét adatait kell viszonyítani a hosszabb távra megállapított kapacitásra. Ezzel több módszertani hiba is elkerülhető, erre egy példát lehetne felhozni. A szakmai körökben szereplő ökológiai kapacitás kihasználás lényegében öntözővizigény kielégitettség mértékét fejezi ki nem kapacitás kihasználást. Másrészt egy műszakilag túlméretezett berendezés esetén esetleg soha nem érhető el a loo %-os műszaki kapacitás kihasználás, miközben az ökológiai vizigény elérheti a loo %-ot. C./ A termesztési technológia és az öntözéstechnika összefüggése. i960, körül befejeződött a mezőgazdaság szocialista átalakítása, igy létrejöttek a nagyüzemi gazdálkodás keretei. Ekkor azonban jellemző volt az üzemi területek szabdaltsága, kisméretű szabálytalan táblák, alacsony termesztési színvonal, gyenge eszközellátottság. Az öntözési technika, mely ekkor kezdett megjelenni nagyobb mértékben, hordozható aggregátokra alapozott esőztető öntözés volt. Ez megfelelt az akkori termesztési feltételeknek, mert olcsó volt, jól alkalmazkodott a szétszórt és kisebb területek ellátásához. - 130 -