A Magyar Hidrológiai Társaság V. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, X. Vízminőségi szeminárium (Szarvas, 1984. július 4-6.)

ció, stabilitás/ a derités meghatározó tényezője. /Lebegő iszapfüggönyös deritőt iszapfüggöny nélkül üzemeltetni értelmetlen! S megállapításokat a vizsgált üzemi méretű deritő helyszíni vizsgálata és laboratóriumi eredményei alapján kijelenthetjük./ összefoglalás A deritők téli üzemeltetése különös gonddal veti fel a helyes vegyszerezést és a derités technológiai paramétereinek megválasztását. Sem téli, sem nyári üzemben nem elegendő csak a lebegőanyag eltávolítás hatékonyságát figyelni; a vízben lévő oldott szerves anyagok /közöttük szerves mikroszennyezők/ eltávolítását a K01p

a vagy más alkalmasan megválasztott módszer /pl. szerves széntartalom vizsgálat, vagy /UV/ 24o nta-n mért fényelnyelés/ segítségével nyomon kell követni. Kellő számú mérési adat birtokában kirajzolódnak a nyersvizet szolgáltató vízbázis ilyen jellegű szennyezettségének évszakos vagy az időben változó értékei, ami szükségessé teheti a technológiai folyamatban alkalmazott vegyszerezés vagy egyéb pl. oxidáló vagy adszorbens anyagok "bevetését" vagy adagjuk megfelelő alkalmazását. Az egyenáramú deritők iszapfüggönye meghatározó a deritési folyamat eredményessége szempontjából. Az iszapfüggönyben játszódik le a koaguláció ortokinetikus szakasza, azon túlmenően adszorpciós folyamatok is lejátszódnak. Az iszapfüggönyre stabilizálólag hat az iszaprecirkuláció, a segéd-deritőszer í.iag növelése vagy c deritő hidraulikai terhelésének csökkentése. Ezen beavatkozási lehetőségek közül az iszap-recirkulációra nagyobb gondot érdemes forditani. - k69 -