A Magyar Hidrológiai Társaság V. Országos Vándorgyűlése III. kötet, A vízgazdálkodási adatbázis fejlesztése (Szarvas, 1984. július 4-6.)

A VÍZGAZDÁLKODÁSI ADATBÁZISSAL SZEMBEN TÁMASZTOTT IGÉNYEK ÉS AZOK KIELÉGÍTÉSE - Dr. Kiss István: A talajvíz feltörési jelenségeink fokozottabb figyelembevétele

A talajfelpuposodások rejtett moosárfeltöréses természetének bizonyítására a gödörpáros módszert alkalmaztam. A púpon készitett 60-70 cm mély gödörben hamarosan viz gyülemlett fel, a púptól 2 m-re levő alacsonyabb térszin gödrében viz nem gyülemlett, legfeljebb a gödör fala nedvesebb lett /ll/. A vizfeltörések nyilt és rejtett formáit az 1941-42-es belviz idején is megfigyeltek Kardoskut-Pusztaközpont lakói /11-12/. 4. KÉZETEK A TALAJVÍZ MOZGÁSÁRA ÉS A BELVIZEKRE VONATKOZÓAN Az Alföld talajvizeinek mozgását, helyenkénti feltöréseit és azok jellegét Sümeghy /22,23/ a geológiai felépítettség alajv ján vizsgálta. Szerinte ahány törmeléklejtő ereszkedik a medence belseje felé, annyi különböző törmelékhalmazt, s bennük annyi eltérő talajvizet kell feltételeznünk. Salamin /21/ a belvizek kérdését alapvető sokoldalúsággal elemezve megállapítja, hogy hazánkban legcélravezetőbb a tározó vagy tökéletes belvízrendezés, amely a körülmények szerint nemcsak elvezet vagy levezet, hanem lecsapol és tároz is. Kogutovd.cz/l7/ 1941-ben felhívta a figyelmet, hogy "... Kecskemét-Halas-Szeged közt elterülő homoki fennsík egész területén 1940 végére kb. 2 métert emelkedett a talajvíz és ma eléri a földfelszínt." - Kreybig /18/ számításai szerint.a Békéscsanádi lomhát 1942-es belvize csupán a helyi csapadékkal nem magyarázható. Rámutat, hogy az árvíz-jellegű belvizek nem a mélyebb fekvésű Berettyó éc Körösök rossz vizvezető és befogadó képességű táján léptek fel, hanem a magasabban fekvő, a vizet kitűnően vezető és befogadó Békés-csanádi löszháton okoztak nagy károkat. Rámutat arra is, hogy a pe lemhegység felől az oltalej járataiban áramló viz feltörését helyenként már 1941ben és 1942-ben is megfigyelték. Rónai /19.20/ alapvető vizsgálatai az általam leírtak magyarázásához konkrét segítséget is nyújtanak. Sok edat alapján megállapitja, hogy a Dél-Tiszántulon a talajviztükör igen erősen ingadozik, s a szélső értékek 14-16 éves időközönként jelentkeznek. Ez megegyezik a Earangos-ér általam észlelt vízjárási szélsőségeivel. Itt az 1942-es katasztrófa után az ujabb belviz 1956-ben lépett -lo7 -