A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Vízminőség-védelem - Környezetvédelem (Győr, 1983. június 29-30.)

III./1. - Szabó Gyula Szilágyi Ferenc: Pontszerű vízminőségi adat területi kiterjesztése a Balatonon űrfelvétel segítségével

A vizminőségvédelem alapvető Információigénye a tó vízminőségi állapotváltozásának ismerete térben és időben. Ezen változások nyomonkövetése a hagyományos módszerrel - pontszerű minta gyűjtése a Balaton meghatározott helyein, szabályos időközökben, a minták elemzése - csak nagyon korlátozott eredményekre vezet, a tényleges helyzet durva közelítését adja. Két fő korlátozó tényezőről beszélhetünk a hagyományos módszerrel kapcsolatban: a./ Az anyagi eszközök és a laborkapacitás nagyszámú minta gyűjtését nem teszik lehetővé. b./ Csupán a mintavételi pontokban ismerjük a vízminőségi jellemzők értékét. A pontbeli értékekből a pontok közötti vízfelület, vagy víztérfogat vízminőségi állapotára nem lehet következtetni, arra nincs semmiféle alap. A VITUKI-ban 1981.óta folytatott kutatások azt bizonyítják,hogy űrfelvételek alkalmazásával - a Balaton esetében - pótolhatók azok a hiányosságok, melyek a hagyományos vízminőségi állapotfigyeléskor óhatatlanul fennállnak [4]. Rövid tanulmányunkban egy 1981.évi LANDSAT-ürfelvétel feldolgozásának eredményei segítségével mutatjuk be a távérzékelés egyfajta hasznosítását. 1. A TÁVÉRZÉKELÉS FIZIKAI ALAPJA Távérzékelésen - a mai szóhasználattal - azt értjük, hogy a Föld felületéről érkező elektromágneses sugárzást a Földtől valamilyen távolságban /és ettől függően repülőgépen vagy űrszondán/ felfogjuk, regisztráljuk. A távérzékelés alapja tehát a sugárzó energia, amely alapvetően a Napból származik, a Föld felületéről visszaverődik, illetve ott részlegesen elnyelődik. A távérzékelés azon alapul, hogy a különböző anyagok a sugárzó energiával szemben különböző módon viselkednek, - a különböző hullámhosszú sugárzáá eltérő mértékben nyelik el, vagy verik lo