A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Vízminőség-védelem - Környezetvédelem (Győr, 1983. június 29-30.)
III./1. - Dr. Székely Ferenc: Hidrogeológiai védőidomok meghatározásának modellezési kérdései
teken esetleg több ezer évvel ezelőtt beszivárgott vizből származik. Pozitiv nyomásállapotu területeken tehát a KHV nem feltétlenül éri el a legfelső talajviztároló réteget, a mélyebb rétegek védelme viszont csak a kutakon, aknákon keresztül történő pontszerű, havária jellegű szennyezések kizárását igényli. A vizvezető rétegekben feltételezett gyors, gyakorlatilag pillanatszerű függélymenti elkeveredés azt eredményezi, hogy egy elhanyagolhatóan kis térfogatú szennyeződés a \ Tizvezető rétegeken áthaladva egyre nagyobb térfogatban szóródik szét a koncentráció egyidejű csökkenése mellett. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy egy pontszerű szennyeződés nem pillanatszerűen, hanem egy bizonyos at v = t -t . kiürülési időn keresztül, K max mm kezdetben növekvő, majd csökkenő koncentrációval, folyamatosan jelenik meg a kitermelt vizben /t . és t - a szennyemm max ződés megjelenésének és végleges eltávozásának időpontjai/. Az elérési idő meghatározásakor t m 1r | értékét vesszük számitásba, vagyis t Q = t m^ n # A t g s ^ain legrövidebb szivárgási vagy elérési idő izochron felületét a megcsapolt rétegtől kiindulva lehet meghatározni az alábbi sorrendben /a számitás menetét az 1. ábra is szemlélteti/: a/ A 3. fejezetben ismertetett trajektória módszerrel meghatározzuk a j = m megcsapolt vizvezető réteg A^ vízgyűjtőterületét és t® izochron felületeit, e b/ A nyomáskülönbségek előjele alapján lehatároljuk a feljebb települő m-l -ik vizvezető rétegből történő függőleges átszivárgás B^j területét és ezen belül az egyenletes hálózat mentén eloszlatott P^ csomópontokra, mint feltételezett függőleges átszivárgási pontokra kiszámítjuk a kutig történő szivárgás teljes idejét: 50