A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Vízminőség-védelem - Környezetvédelem (Győr, 1983. június 29-30.)

III./2. - Dr. Bauer Mária: Az ipari frissvíz felhasználás és szennyező anyag kibocsátás csökkentésének lehetőségei és ösztönzésük

nyúló törekvés érvényesül. Hazánkban az uj technológiák bevezetésére elsősorban az uj üzemek létesitésénél kerülhet sor. Meglévő üzemek esetében bevezetése sok esetben az üzemi adottságok következtében nagymértékű átalakitást igényel, ezért nehézkes és költséges. Ilyenkor a kisebb technológiai módositások, a vízhasználó berendezések korszerűbb kialakítása, az üzemi vízgazdálkodási rendszer ésszerűsítése hozhat -bár szerényebberedményt. Sokszor azonban meglévő üzemek esetében is megfontolandó az uj, hulladékszegény technológiák alkalmazása -amenynyiben még reális költséggel megvalósítható - mert távlatban sokszorosan megtérül. 2.2. A vízszennyező anyagok visszatartása, kinyerése (hasznosítása) és ártalommentes elhelyezése Az ipari használtvizek jelentős része - csekély előkezeléssel vagy anélkül - bevezethető a közcsatornába és a szennyviztisztitó telepen a települési szennyvizekkel együtt tisztitható. A használtvizek elhelyezésénél alapvető szempont, hogy az sem a vízkészletet, sem a környezetet károsan ne szennyezze, azok további használhatóságát semmi módon ne zavarja. Ezt ugy érhetjük el, ha a kibocsátott szennyvizek mennyiségét, illetőleg a benne lévő szennyezőanyagokat a megszabott értékhatárra csökkentjük. Ennek érdekében törekedni kell elsősorban: - a káros anyagok lehető legnagyobb mértékű visszatartására, - hasznosítható anyagok esetében kinyerésére (további hasznosításának megoldására), - a megfelelő mértékű előtisztítás biztosítására, - az együtt nem kezelhető anyagok üzemen belüli szétválasztására és külön kezelésére, - a speciális szennyezőanyagok, továbbá a házi szennyvizekkel együtt nem kezelhető ipari szennyvizek hatékony ée gazdaságos tisztításának megoldására. 153