A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Vízminőség-védelem - Környezetvédelem (Győr, 1983. június 29-30.)

III./2. - Dr. Bauer Mária: Az ipari frissvíz felhasználás és szennyező anyag kibocsátás csökkentésének lehetőségei és ösztönzésük

nyúló törekvés érvényesül. Hazánkban az uj technológiák beve­zetésére elsősorban az uj üzemek létesitésénél kerülhet sor. Meglévő üzemek esetében bevezetése sok esetben az üzemi adott­ságok következtében nagymértékű átalakitást igényel, ezért ne­hézkes és költséges. Ilyenkor a kisebb technológiai módositások, a vízhasználó berendezések korszerűbb kialakítása, az üzemi vízgazdálkodási rendszer ésszerűsítése hozhat -bár szerényebb­eredményt. Sokszor azonban meglévő üzemek esetében is megfon­tolandó az uj, hulladékszegény technológiák alkalmazása -ameny­nyiben még reális költséggel megvalósítható - mert távlatban sokszorosan megtérül. 2.2. A vízszennyező anyagok visszatartása, kinyerése (haszno­sítása) és ártalommentes elhelyezése Az ipari használtvizek jelentős része - csekély előkezeléssel vagy anélkül - bevezethető a közcsatornába és a szennyviztisz­titó telepen a települési szennyvizekkel együtt tisztitható. A használtvizek elhelyezésénél alapvető szempont, hogy az sem a vízkészletet, sem a környezetet károsan ne szennyezze, azok to­vábbi használhatóságát semmi módon ne zavarja. Ezt ugy érhet­jük el, ha a kibocsátott szennyvizek mennyiségét, illetőleg a benne lévő szennyezőanyagokat a megszabott értékhatárra csök­kentjük. Ennek érdekében törekedni kell elsősorban: - a káros anyagok lehető legnagyobb mértékű visszatartására, - hasznosítható anyagok esetében kinyerésére (további hasz­nosításának megoldására), - a megfelelő mértékű előtisztítás biztosítására, - az együtt nem kezelhető anyagok üzemen belüli szétválasz­tására és külön kezelésére, - a speciális szennyezőanyagok, továbbá a házi szennyvizekkel együtt nem kezelhető ipari szennyvizek hatékony ée gazdasá­gos tisztításának megoldására. 153

Next

/
Oldalképek
Tartalom