A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Melioráció (Győr, 1983. június 29-30.)

2.2. Az üzemi elvezetőhálózat szerese a táblaszintü vizháztartás-szsbálvozás esetés A felszini vizképződés mértékét tavasszal /III-IV.hónap/ főleg a talaj szelvény vizvezető képessége határozza meg. Kintaöblözetek erre vonatkozó paraméterei ismertek. Az ott észlelt lefolyások tartóssági görbéi időszakokra bontva ugyancsak megszerkeszthetők. Három öblözet adatainak ismeretében /Kömpöc, Kondorosvölgy, Jíirhó-Gyócs XII./ a lefolyások azonos valószínűséggel várható értékeit interpolálással bárhová adaptálhatjuk

. csak e területek talajparamétererrel jellemzett kategóriába sorolását is el kell végeznünk. Síhez a terület talajtérképezése szükséges, /l.ábra/ A mintaöblözetenként mért, különböző gyakorisággal várható fajlagos napi átlagos lefolyásértékek talaj paramétertől függő adaptálására szerkesztett nomogrammjaink az üzemi hálózat méretezéséhez megadják a bázisértékeket. A csatornasűrűség szerepét korrekció szorzó alkalmazásával vettük figyelembe /l/. A felszini vizek összegyülekezése a táblán belül vizlepelként, a csatornákban viszont a moderben mozgó viz tör• vényeinek megfelelően megy végbe. A csatornában levonuló hullámok sajátsága, hogy a hullám eleje, ahol nagyobb a vizszintesés a sebesség nagyobb, a hullám hátán pedig kisebb, tehát a vízmozgás lassúbb. Egy-egy hullám megtölti a korábban üres csatornát, abban és a lehetséges tározóterekben átmenetileg tározódik. A két jelenségből következik, hogy a hullámok menet közben fokozatosan ellapulnak. Kis- és nagytérség kapcsolatának egyik lényeges kérdése a hidraulikai összhang, melyen belül a lefolyáshullám ellapulásának elméletileg alátámasztott figyelembevétele a legjelentősebb elméleti kulcsa a fejlesztés során megoldásra váró tervezési feladatoknak. 73