A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Melioráció (Győr, 1983. június 29-30.)

/országosan/ nem eléggé tisztázottak, legtöbbször a közműtervezések /pld, csatornázás/ irányelvei dominálnak. Másrész

t a. külterületek /elsősorban mezőgazdasági területek/ vízrendezése nagyobb ütemben fejlődik ós a kül- és belterületek vízgazdálkodási kapcsolódásai, továbbá a környezetiejlesztéssel való összhang - ritka esetek kivételével - nem biztosított, Kisebb, de a vizsgálatokat alapvetően meghatározó probléma az, hogy a városi csatornázással non rendelkező települések /községek/ vízrendezésének tervezése a kis térségekre kialakított és jelenleg már korszerűtlen módszerekre épül függetlenül attól, hogy a település síkvidéken, vagy hegy- ill. dombvidéken, esetleg völgyfenéken helyezkedik el. Ez utóbbi is erősen megkérdőjelezi az alkalmazott tervezési /méretezési/eljárások helyességét és megbízhatóságát, de azok gazdaságosságát is. /3/ A belterületi vízrendezés hidrológiai méretezése a városi csatornázásra kialakított szabályokra AlSZ 15 300 és OVH MX 167/ támaszkodik, melyek a tömeges számításra kialakított racion

áli

s módszert ajánlják, illetve teszik kötelezővé. Az MSZ 15300 /Csatorna tervezés és méretezés. Közcsatornák/ hidrológiai alapja elévült, a kulcsfontossága lefolyási tényező meghatározására a szabvány korszerűtlen. Az OVH Ml 167/7

5 /Közcsatornák tervezése/ a hiányosságokat kiküszöböli, de a műszaki szabályozás elvi nehézségei eddig nem tették lehetővé az összhang megteremtését, illetve a korszerűsítés maradéktalan végrehajtását. Xgen nagy nehézséget jelent, hogy — ezt a nemzetközi szakirodalom is alátámasztja - a viszonylag kis területre használható racionális számítási módszer "városi agglomerációs körzetekkel fedett, un, vegyes vízgyűjtőkre" /24//25//2Ő/ használhatatlan, vagy csupán durva becslésre használható. Ugyanis a vízháztartást befolyásoló városi telepitettség hatásának leképzésére /pld, beszivárgás meghat, stb/ a racionális módszer alkalmatlan. 346