A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Melioráció (Győr, 1983. június 29-30.)

adnak alkalmat. A településeken lévő társadalmi és magántulajdonban lévő javakban megnövekedtek az emberi beavatkozás következtében felemelkedett talajvíz okozta károk

. Ezek a károk csak kellően telepitett csatorna- és árokhálózattal szüntethetők meg, a hazai műszaki gyakorlatban azonban nincs elég tapasztalat a kellően telepitett települési lecsapol

ó, illetve vizelvezetó hálózat létesítésére

. Ugy tűnik, hogy a mai település-vizrendezési tervek túlzottan hagyományos műszaki megoldási koncepciókból indulnak el, így előfordulhat, hogy a tervező olyan szerény vízrendezési eredmény elérését tűzi célul, ami nem elégiti ki a lakosság megnövekedett igényét. Ezt a jelenséget néhány évvel ezelőtt már tapasztalhattuk a mezőgazdasági területek vízrendezése során, elsősorban sikvidékeinken. Ezt követte a talajcsövezés jelentős fellendülése hazánkban. Tekintsük át röviden az intenzív talajcsövezést megalapozó mezőgazdasági célú kutatásokat. A településeken károkat okozó záporcsapadékok és talajvizek elvezetésének igényét korszerűen közelitette két, mezőgazdasági igényeket szem előtt tartó tanulmány. Kovác

s /5/ tanulmányában feltárta, hogy az igényes mezőgazdasági temelés szükségessé teszi a felszini és felszin alatti vizek oda- és elvezetésének olyan módját, amilyenre a mai vizvezető /csatorna/ hálózat alkalmatlan, elsősorban a meder- és csőhálózat kellő sűrűségének hiánya miatt, másodsorban pedig a hálózat túlzottan magas - térszinhez közeli - vonalvezetése miatt. Ezt a állitást alátámasztotta a Gödöllői Agrártudományi Egyetem kutatóinak, Szala

y és társaina

k több éve folyó kutatómunkája /6/. A kiterjedt mezőgazdasági talajcsövezéshez hasonló, jelentős lépés előtt állunk a település vízrendezésben is. Ennek következtében fel kell tárni az alkalmas műszaki 334