A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Árvízvédelem (Győr, 1983. június 29-30.)

Ennek alEpján a lefolyásgátlást három fokozatba soroltán. I. gyenge lefolyásgátlás 100 C jf £ 220 II. közepesen erős lefolyásgátlás 221 C J* C III. erős lefolyásgátlás 401 £ J £ 760 A felső-tiszai hullámtéren vizsgált 29 szelvény értékei 150-382 között mozognak, mig a vegetáció mentes időszakban 110-340 között találhatók, üegállapitható tehát, hogy igazgatóságunk területén a hullántereket gyenge és közepesen erős lefolyást gátló viszonyok jellemzik. A számítások azt is mutatják, hogy a lombtalan időszakban számitott jC" éi^ tékek átlagban 19 5>-kal kisebbek, mint a vegotációs időszakban. A Felső-Tisza hullámterét - a vizsgált szelvények alapján - a következő étlc.TQs lefolyást ,°átló tényező

k jellemzik. J - 254; /*- 204 Az eredmények mérlegelése után vissza kellett térnem a térképekhez megvizsgálni, hogy a számok mennyire tükrözik a természetes viszonyokat. Megállapítottam, hogy az átlagos lefolyásgátló tényezővel jellemzett völgyszelvények megközelítőleg jó terepet biztositanak az árhullámok levonulására. Természetesen nen mindegy, hogy hogyan engedjük levonulni a nagyvizeket a hullántéren. Heggondolandó, hogy egy általános Tisza-völgyi árviz esetén a főfolyó és mellékfolyók árhullámainak milyen hullámtéri viszonyokat alakitunk ki. Hint ismeretes, a Tisza Magyarországra igen nagy kisvizi eséssel /I a/km/ érkezik, Tokajig pedig egészen lelassul /37-5 cm/km/. A Bodrog átlagosan a Tisza vízmennyiségének mintegy negyedrészét hozza, aminők következtében rendkivüli körülmények között a Bodrog a Tiszára nagymértékű duzzasztó, vagy leszivó hatást fejt ki, ami a hullámtéri viszonyokat a Tisza Tokaj feletti szakaszán teljesen megváltoztatja.^ Ezek ismeretében, nagy figyelmet kell fordítanunk a mesterséges beavatkozásokra, anelyek olyan változásokat idézhetnek elő az árvízszintekben, aci védmüfejlesztési költségnövekedéssel járhat. 89