A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Árvízvédelem (Győr, 1983. június 29-30.)

rozóterek hatását a szabályozási terv készitése során olyan matematikai modellel vizsgálták, mely a völgyet tározók láncolatára bontotta. Annak ellenére, hogy az árviz-visszatartás ilyen módon való csökkentését a lehető minimálisra tervezték, az országhatár szelvényében a folyó NQ loo éves gyakoriságú csúcsvizhozamának növekedése a szabályozási munkák befejeztekor 1.8-szeres lesz. Szentgotthárdnál veszi fel a folyó legnagyobb mellékvizét a Lapincsot /2ooo km2 vizgyüjtőterület/ és ezzel együtt kereken 3ooo km2, átlagosan 85o-9oo mm. évi csapadéku terület vizeit szállitja hazánkba. A Lapincs szabályozása is befejezéséhez közeledik, az árvizcsucsok növekedésével itt is számolnunk kell. A Rába és a Lapincs olyan topográfiai adottságok mellett éri el az országhatárt,hogy nagyvizek esetén két egymástól elkülönülő belépési keresztszelvény alakul ki. Az egyik szelvényen a Rába teljes nagyvize és a Lapincs mederben lefolyó vizei találkoznak közvetlenül a század eleje óta észlelő Szentgotthárdi vizmércénk felett. A másik szelvény a Lapincs völgyben lefolyó árvizeit a Rába folyó egyik kisebb mellékvizének, a Láhn pataknak a völgyébe vezeti. Ebben a szelvényben csak esetenkénti vizrajzi észlelések folynak. 1.2. A Szentgotthárd-Sárvár közötti folyószakasz. Srre a folyószakaszra az a jellemző, hogy a nagyvizek már az országhatártól kezdve részben a mederben, részben a völgyben haladnak lefelé és Sárvárig a medervizek és a völgyi vizek többszöri találkozására van mód. Az osztrák területről a Rába medrében átlépő árvizek egészen Csákánydoroszló térségéig, a csatlakozó különböző szélességű völgyrészekkel együtt ugyan74