A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Árvízvédelem (Győr, 1983. június 29-30.)
az egységes alapelvekén nyugvó ármentesitések csak jóval " később kezdődtek mint a Tisza völgyben. /\ fokozatos fejlődés hatásúra bekövetkezett kedvezőtlen változások /ártéri tározóterületek csökkenése miatti árvízszintek emelkedése/ itt csak a mult század utolsó harmadában tudatosultak és váltottak ki kényszerítő beavatkozásokot. nyilvánvaló, iiogy ebben az időszakban a fő hangsúly a folyószabályozásokkal egybekötött betöltésezéseken volt. Búr a Tisza szabályozás tapasztalatai alapján, a legsúlyosabb hibákat sikerült elkerülni, de a meglévő töltések vonalazásához való kényszerű alkalmazkodás itt sem eredményezte mindenhol a szabályos árvizi medrek kialakítását. Igen rövid, alig 15 év alatt, elődeink óriási munkát valósítottak meg. A század utolsó két évtizedében, a folyók szabályozásával, közel 370 km árvízvédelmi töltés kiépítésével csaknem az egész árterületet mentesítették az árvizi elöntésektől. / L.; 1. sz. ábra. / 1.3. y.rmentesitések a századfordulótól 1960-ig. A nagy szabályozási és ármentesítés! munkálatokat, úgynevezett utómunkálatok követték. Előzménye az volt, hogy az évszázad utolsó évtizedében minden addigit meghaladó árvizek vonultak le folyóinkon. így 1897 augusztusában és 1D99 szeptemberében a Dunán, 1900 áprilisában a Rábán. A megomelkodétt árvízszintek egyenes következményei voltak a betöltósezéseknek és felszinre hozták az előző munkálatok hiányosságait is. Az árvizek után megerősítették és magasították az árvízvédelmi töltések nagy részét. A magassági biztonságot az 1899 évi, ill. az 1900 évi árvízszintekhez viszonyítva, 1 m-ben állapították-meg. A töltéserősítéseken kívül, egyéb ármentesítés! beavatkozások is történtek. A század elején megépült a Nosoni üuna vizét szabályozó rajkai zsilip, elsődlegesen árvizes céllal. Lezárták a Marcal győri torkolatát is és két lépcsőben, a mai torkolatához helyezték át. 272