A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Árvízvédelem (Győr, 1983. június 29-30.)

1. A RÁBA FOLYÓ ÁRVÍZVÉDELMI RENDSZERE A Rába folyó vize Szentgotthárdnál lép magyar területre, ahonnan Sárvárig változó szélességű nyilt ártérben folyik. Sárvártól a győri torkolatig kb. 85 km hosszban a múlt században kiépitett töltések között, jórészt szabályozott a folyó, A töltésezett szakaszon, torkolati zsilip r.élkül, az u.n. Répce-árapasztó csatorna és a Marcal folyó torkollik a Rábába. Mindkét csatlakozó folyó torkolati szakasza visszatöltésezett, a védvonalak értelemszerűen, részben a befogadó visszaduzzasztására, részben a saját árviz levezetésére méretezettek. A Rába saját védtöltéseihez csatlakozó töltésezett mellékfolyókkal együtt képezi a Rába árvízvédelmi rendszerét. A Rába vízjárását az Alpokban lezajló időjárási viszonylatok határozzák meg, A vízállás-emelkedés a felső szakaszon gyorsabb, egy nap alatt elérheti a három-négy métert is. A levonulási idő viszonylag csekély, szélsőséges esetben Szentgotthárd-Sárvár között egy nap, Sárvár - Győr között két nap. A torkolathoz közeledve, az árhullámok alakulását a mindenkori dunai vízállás is befolyásolja, A felsőbb szakaszok saját árvizeivel szemben, a folyó alsó szakaszán a Duna visszaduzzasztása a mértékadó, amely elsősorban a győri vizmércén jelentős vizjátékot és tartósságot eredményez. A folyó 1 - 0,5 % valószínűségű árvizi hozamait a vizsgálatok alapján a töltésezett szakaszon 1000 -,1200 E

?/S értékekben határozták meg. 1.1 A védvonalak kiépítettsége A Rába vízrendszer összefüggő védvonalainak kiépitettségi szintjét az előírtakhoz viszonyítva a táblázat adatai érzékeltetik; 256