A Magyar Hidrológiai Társaság III. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Települési és vízipari vízellátás – csatornázás kapcsolata (Debrecen, 1982. június 23-25.)

Obert Ferenc: Élelmiszeripari szennyvízelőkezelés - városi szennyvíztisztítás optimalizálása (Körösvidéki tapasztalatok)

né lehetővé. Ilyen jellegű üzemeknél természetesen egyedi határértéknek nem vagy alig van helye. A megoldás a technológiai folyamatokkal rokon kémiai kezelés megvalositása a szennyvízvonalon is. 3,' •AVASLAT A SZABÁLYOZÓRENDSZER KORSZERŰSÍTÉSÉRE. A jelenlegi engedélyezési gyakorlat, mely a hatásköröknek a VÍZIG és a tanácsok közötti megosztását eredményezte /5/l97o. OVH sz. rendelkezés/ nem segiti a komplex szennyvíztisztítási szemlélet érvényesülését. A közüzemi szennyviztisztitó telepek kiépitését és működését meghatározóan befolyásoló ipari vízgazdálkodási tevékenység egységes ágazati felügyeletet és engedélyezési gyakorlatot tenne szükségessé. Mint a fentiekből kitűnik a városi tisztítótelep és az ipari előtisztítómü úgy alakitható ki optimálisan és üzemeltethető a leggazdaságosabban, ha már a tervezésük is összehangoltan történt. A 2/1970. sz. OVH rendelkezés a közmüvek üzemeltetőit /és a tanácsokat is/ arra ösztönzi, hogy mereven ragaszkodjanak a mellékletben meghatározott határértékekhez, ezzel mintegy biztosítva létesitményeik"nyugodt, problémamentes" üzemeltetését és stabil bevételi" forrásként a jelentős összegű csatornabírságot. E gondolkodásmód következménye, hogy gyakran párhuzamosan ipari és közüzemi, a népgazdaságot jelentősen megterhelő nagyértékü és egyre bonyolultabb /biológiai-kémiai/ tisztítótelepek épülnek ki esetenként egymástól alig néhány kilóméterre. Az élelmiszeripar tőle funkciójában és jellegében idegen, a higiéniai előírásokkal nehezen összeházasítható és állandó gondot okozó berendezések üzemeltetésére kényszerül, küszködve a nagytömegű alig kezelhető iszapok elhelyezésének gondjaival is. - 68 -