A Magyar Hidrológiai Társaság III. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Települési és vízipari vízellátás – csatornázás kapcsolata (Debrecen, 1982. június 23-25.)

Kisgyörgy Sándor: A bányászati ivóvíztermelés helyzete és a fejlesztés lehetőségei

a haszon, amely a bányavíz alacsonyabb térítési dijából szár­mazik. Az anyagban azzal a ténnyel, hogy a bányából való ivóvíz mi­nő ségű víztermelés egyben a bánya víztelenítését is eredméa­nyezi, s a bányászat így a víz értékesítésével "kettős haszon* hoz jut, nem foglalkoztam. Ennek oka, hogy a víz értéke, - megítélésem szerint - e ténytől nem függ. Annak értékét ugyanis a még rendelkezésre álló legolcsóbb alternatív víz­beszerzés költségei határozzák meg. Gyakran hallható az az álláspont, hogy a legcélszerűbb, ha a bánya a víztermelését a lehető legalacsonyabb szinten tartja, a vízmű vállalat az így megmaradó vízkészlet kitermeléséről saját érdekeinek megfelelően gondoskodik. Hibája a szemléletnek, hogy népgazdasági szinten pazarló be­r--házásokhoz vezet. A már említett bányászati nehézségek el­lenére is gazdaságosabban lehet a bányában ivóvizet termelni, mint amennyibe a megmaradó készletre települő párhuzamos ivó­víztermelő telep, vagy szomszédes térségből való vízátvezetés kerülne. Célszerűbbnek látszik a bányavállalatok érdekeltségi rendsze­rét olyan irányba tovább fejleszteni, hogy számunkra ivóvizet termelni érdemes legyen. - 57 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom