A Magyar Hidrológiai Társaság III. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Vízépítés (Debrecen, 1982. június 23-25.)

Kőrössy Józsefné dr.: Az értékelemzés alkalmazásának lehetőségei a vízépítési munkák megtérülésének és gazdaságosságának mérésében

ban, kiértékelésekben - nem a fogyasztó szemszögéből, hanem termelő szemszögéből meghatározott mutatókkal vált szokás sa kifejezni. A megépitett töltés hcnsza — azt elő— állitó szerv tevékenységét fejezi ki - a fogyasztót a töltés által védett terület lakóját, nem a töltés hessza hanem lakóhelyének.vizkármentes helyzete érdekli./Kérdés tehát: milyen mértékben javult a védett terület biztonsági állapota?/ Mivel egy-egy vizi létesitmény hatása - ép a sokrétű ágazati kapcsolat miatt - igen összetett, e hatások számbavétele, ill. a döntő tényezők kiszűrése okozza az egyik legnagyobb gondot: a mutató csak akkor lehet jó, ha minden lényeges hatást számba vett.

Err

e Jó utmutatónak azonban ép az ágazati kapcsolatok módszeres átgondolása kínálkozik: milyen hatással van a létesitmény az iparra, mezőgazdaságra, lakossági fogyasztásra, környezetre

, Bár a hasznosság ilyen számbavétele nem kevés munkával jár, gyakorlatilag - bizonyos valószínűségi korlátok között megoldható. A mutató időhorizontja természetesen nem szoritkozhat 15 évre, ettől - a kérdéses létesitmény várható élettartamához igazodva - lényegesen hosszabb idő-intervallum számításba vétele szükséges. A ráfordításokat a számlálóban lévő funkciók bizt03itását szolgáló alap és folyó ráforditások teszik ki /a megfelelő időhorizont alatt/. Feltételezve, hogy egy vizügyi é^itmény több-célu - ami a vizi épitmények ágazati kapcsolatai folytán igen gyakori - az éitékelemzés céljára átalakitott "D" mutató a következő: P

2 + *2 Rn ahol P = funkció, R = egyszeri és halmozott folyó ráfordi^ások, j = évek száma, n = funkciók száma. - 69 -