A Magyar Hidrológiai Társaság III. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Vízépítés (Debrecen, 1982. június 23-25.)

Dr. Kiss Jenő: A vízépítőipari tröszt által kifejlesztett 3000 m3 tározókapacitású víztorony

sági, bedolgozhatósági, zsugorodási, stb./, utófészi­tő rudak lehorgonyzó elemeinek korrozió védelme, az utófoszitő rudaknak több kehelyelemen történő befűzé­se, a kuphéj külső felületén az utófeszítéshez szüksé­ges segédállvány, az utófoszitő rudak korrózióvédelmé­hez szükséges injektálás, az utófeszítéshez szükséges többmenetben manipulációs igények, stb. Mindezek a problémák indokolttá tették az eredeti kon­cepció felülvizsgálatát és olyan konstrukciós megoldás keresését, amely ilyen mértékű nehézségeket nem vet fel. A helyzet értékelését követően az illetékesek konstrukció módositást határoztak el ugy, hogy csepe­gőteret módositás nélkül meg kell tartani kehelyszer­kezetnél, a kupfalat külső előregyártott vb kéregele­mekkel és belső monolit-lágyvasalásu - betonszerke­zettel kell megválósitani, E koncepció alapján a kivi­teli tervek 1980. XII. hónapban elkészültek. Ezt kö­vetően - a EME Vasbetonszerkezeti Tanszékének bevo­násával - a konstrukció további finomitására került sor, melynek eredményeként - a kehelyszerkezet súlya érdemlegesen csökkent és épitéskivitelezési szempon­tokból egyszerűsödött - a sorozatban épithető 3000 n? tározókapacitásu max. 60 m törzsmagasságu viztorony kiviteli tervei 1981. augusztusában elkészültek. A tervezési munkával párhuzamosan folyt az állóeszkö­zök kiválasztása és beszerzése. A kehelynek a torony­törzsre való' felemelését végző berendezés kiválasztása, a IíIKEX-en keresztül három ajánlatot kaptunk /a Lo­singer, a VESTO OY és a DYWIDAG cégtől/, az ajánlato­kat kiértékelve, a legmagasabb műszaki színvonalú DYWIDAG cég nyerte el megbízásunkat és ennek eredmé­nyeként az emelőberendezés behozatala megtörtént. A - 57 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom