A Magyar Hidrológiai Társaság III. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Mezőgazdálkodási vízgazdálkodás (Debrecen, 1982. június 23-25.)
ERCSÉNYI LAJOS: Öntözőrendszerek üzemirányítása
kon a legnagyobb szabad gravitációs kapacitást, majd ennek függvényében a vízigényt ezen az uton a vízkivételig végigvezeti. Amennyiben a szabad kapacitás kisebb az igénynél, ugy megvizsgálja e útbaeső gravitációs-, majd végső esetben a szivattyúval ellátható csatlakozásokat. A modell kimértté a vízigények mellé rendelt útvonal, az egyes szakaszok maximális- és kihasznált terhelése, illetve a kielégíthetetlen vízigények mértéke (3.sz. ábra). 2.2.2. Statikus_II._modell A modell alkalmazásával az a célunk, hogy az egyes üzemi állapotokban lejátszódó hidraulikai folyamatokat részleteiben is követni tudjuk, de csak olyan mértékig, amit az üzemirányitáe megkövetel. Ezen körül két fő szempontot emiitünk meg: - az irányítás során ismerni kell, hogy a szabályozó műtárgyak milyen állapotában biztositható a vizigények helyén a szüksééges vízsugár és vízszint; - uj vizigénystruktura esetén permanenssé vált állapotban milyen vízfelszínek alakulnak ki. Fentiek megvalósítására kidolgozott modell permanens, fokozatosan változó állapotot képez le, amelynek leírására a Szigyártó [3] által javasolt, módosított Kasztickij [2] féle módszert alkal-iazzuk. Ennek rövid lényege, hogy az energiavonal esését, azaz: e 1 v dl dL összefüggést a sebességmagasság elhanyagolásával az 1,-1 = Q 2.k" 2.s ; s;- f" 2R" 4/3 1 e alakra hozza, illetve igy a dH- .2 ,-2 f = Q .k .s dl differenciálegyenletet a ^H. Th differenciahányadossal közelíti, ahol: 'S' Q 2.k" 2.s ill. ^ H- Q 2.k _ 2.s. A L - 1 3-
