A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése VI. kötet, Balneológia – Balneotechnika (Pécs, 1981. július 1-2.)
DR. LENGYEL LÁSZLÓ: A fürdőfejlesztés eredményei és iránya Somogyban
tótelek következtében az üzemeltetők a veszteséget csak a látogatók /fürdőzők/ számának növskedósótŐ1 várhatták el,, még azon az áron is, hogy a fürdőkapacitás/be fogadó-képességén/ felül fogadnak vendégeket. Különösen hétvégeken volt nagy a zsúfoltság. Tovább sulyosbitotta a problémát a tsrmálfürdők tekintetében kialakult fürdőkultúra. Az egyes termálvizes medencékben - függetlenül a vizek hőfokától, összetételétől - ki-ki tetszése szerint töltheti idejét, pedig az ezek ben hasznositott termálvíz többsége nem olyan viz - még higitva sem, amelyben hosszabb ideig nemre, korra, állapotra való tekintet nélkül szabadon le hessen stratJolni. /Sajnos sem a termálfürdőket üzemeltetők, sem az azokat igénybevevő egészséges vagy beteg emberek /nem sj/ esetben az utóbbiakat ide irányító orvosok egy része/ nem voltak kellően informálódva a megyében hasz nositott ásvány- és gyógyvizeinknek az emberi szervezetre gyakorolt hatásáról, ezért fennállt annak veszélye is, hogy a kondicionáló, regenerálódó, gyógyító hatás helyett egészségkárosító hatásoknak tesszük ki a fürdőző tömegeket./ A termál fürdőzés ugyanis egyes embereknél csökkentheti a kellemet len tüneteket, az esetleges fájdalmakat és tartós javulást is eredményezhet másoknál pedig - igénybevétele - ellenjavallt vagy egyenesen tiltott lehet. A termális gyógyvizekkel csinyján kell bánni, hiszen ingerterápiás anyagként is szerepelr azaz fellobbanthatja a lappangó betegségeket. Az orvos személyhez szóló szaktanácsát /és a kura betartásának ellenőrzését /- különösen a nagy sókoncentrációju ásványvizeknél - semmi sem helyettesitheti. Sajnos ennek személyi feltételei termálfürdőink többségében még napjainkban sem adottak. A szabadvizü strandokon kialakult fürdőzési szokások - termálvizes strandmedencékbe való - átmentése fokozza a közegészségügyi veszélyeket, A vendégek lényegében itt is a szabadvizes strandokon megszokott módon homokoznak, napolajoznak, számos esetben - a medence szájába telepitett büfék jóvoltából - benne falatoznak /esznek-isznak/, s bizony számosan - amint azt a KÖOÁL vizsgálatok is kimutatják - "kisebb dolgaikat" is a vizben /medencében/ elégítik ki; a medencébe ki-be járnak, s nem igen szoktak hozzá az elő- és utófürdők /zuhanyozók, lábfürdők, fürdősapkák, stb./ hasiálatához sem. A homok, a falevél, a napolaj, a haj, a bőrhámlat, a váladék, a vize let, stb. - párosulva a ne(y forgalommal és a hiányos technológiával - a meg' engedett határértéken felül szennyezik a medencében lévő vizet. A fürdővizek minősége - a fokozott igénybevétel, ill. a fürdővízbe kerülő mikroorganizmusok nagy száma következtében - természstesen hamar leromlik. Nem véletlenek tehát a strandolások után jelentkező gombás megbetegedések és szómkötőhártya gyulladások, bélpanaszok! A WHO egyik kimutatása szerint - napjainkban - valamennyi emberi megbetegedés és kóreset 80 %-a az ivásra, mosdásra, fürdőzésre alkalmatlan víztől, s az elemi higiénét nélkülöző emberi környezettől ered. Nem nézhetjük tehát tétlenül ezeket az állapotokat. Az egészségügyi kulturális és higiénés szemléletben való javuláshoz a tárgyi és /szak-/személyí feltételek megteremtése mellett az egészségnevelésünk hatékonyságának fokozása is szükséges. Nem ismertük fel időben, hogy a termálfürdő és környéke /üdülőövezete/ regeneráló és önregenerálódó képessége sem végtelen. Bár tapasztaltuk, hogy 88
