A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése VI. kötet, Balneológia – Balneotechnika (Pécs, 1981. július 1-2.)

DR. LENGYEL LÁSZLÓ: A fürdőfejlesztés eredményei és iránya Somogyban

gas települések; un. "csodatevő" helyek alakultak ki. /Somogyban pl. a felsőaegesdi "csodatevő szent kut" ós a gyöngyösmelléki "Dóviz-forrás" volt ilyen búcsújáró hely./ /3/ A legújabb időkig a fürdés - a gyógyítás mellett - főleg a tisztálkodást és roborálást, s részben pedig a testedzést és a megelőzést szolgálta. Bizonyos korokban - egyea népeknél - más-má9 szempontok kerültek előtérbe: a keleti fürdőzés pl. rituális, vallási szellemű; a prehellén és a görög kultusz pedig a testedzést és a tisztálkodást szolgáló fürdőzést hagyta örökül a rómaiakra. A középkorban - ezek tekintetében - hanyatlás következett be. Lényegesebb előrelépést a "francia felvilágosítás" eszméinek térhódítása jelentett. Rousseau /1712-1778/ hatésára egyre nagyobb tömegek kezdik újból felfedezni a természet szépségeit és hasznosságát. Talán ennek a folyamatnak köszönhető, hogy a korábbi "csodatevő" helyek egyike-másika gyógyfürdő- vagy /és/ lvókurázó helyekké, napjainkra pedig - többségükben - már hires gyógy- ós üdülőhelyekké fejlődtek ki. Lényegében a XVIII. szd. második felétől - az orvostudomány és az egészségügy fejlődésével - a fürdők ügye ismét előkerült: az orvosok kiadták a jelszót: minden polgárnak legalább hetente fürdeni kell. Heine is azt Irta: "...aki szereti a népet, megkedvelteti vele a fürdőt". Hazánk fürdőkulturáJának, fürdőszokásaínak alapját lényegében a rómaiak teremtették meg. A 150 éves török uralom ritka értéke a keleti fürdőzés elterjedése, de erősen hatottak rá az északkeleti - orosz, finn, balti - fürdőszokások is. Mig Európában inkább a kádfürdő és a kisebb medencék használata terjedt el, addig hazánkban - már a középkortól kezdve - a nagy medencés nyilvános közfürdők váltak kedveltté. /A gőzkamra - a medence és zuhanyfürdővel ecyütt - szoros tartozéka volt a közfürdőnek. Bár a felvilágosítás eszméi hatására - haladó szellemű orvosok már a xyill.szd. második felétől szorgalmazták a közegészségügy megszervezését, a gyógyvizek felhasználását, de ezen utóbbi szerepének fokozódását /lendületét/ a XIX. szd. második felének közepétől beinduló gyáripari fejlődés hozta meg. Élelmes vállalkozók felismerték a benne rejlő üzleti lehetőséget; s hamarosan fejlődésnek indult ezen "üzletág". A korábbi - családias hangulatu fürdők, ill. - gyógyhelyek /különösen a divatosabbak/ egyhamar hangos vagy inkább zajos szórakozóhelyekké változtak /a gyógyulni akarók kárára/. A növekvő igények folytán természetes melegvizforrások lassan-lassan kevésnek bizonyultak. Megindultak a törekvések a mesterséges uton való biztosításukra /fúrásos kutatás, feltárás/. Kezdetben a fő feladat - többnyire a meglévő források területéna források állandósítása vagy a vízhozam növelése, később pedig - a fürdőigények kielégítése céljából - további mesterséges uton felszínre hozandó vizák feltárása volt a cél. Az 1929-ben hozott uj fürdőtörvény már súlyt helyezett az uj források feltárására, ujabb gyógyforrások, éghajlati gyógytényezők létesítésére. Hazánkban lényegében ezután bontakozott ki a balneológia.A termálvizek áldásait ez időtájt még kevesen élvezhették. "Amikor az idegenforgalom, a hétvégi pihenőmozgalom fellendült és felfelé iveit hazánkban, mindez csak rendkívül szük társadalmi rétegekre korlátozódott, a nagy tömegek soraiban ezek a törekvések még Jóformán ismeretlenek voltak." /4/. A felszabadulás után végre a dolgozók széles rétegeinek üdülésében, gyógyításában kaptak szerepet. Az életszínvonal, a szabadidő, ill. a lakosság anyagi helyzetének javulásával párhuzamosan napjainkra társadalmi méreteket öltött az GJülés. mely egyre szélesebb körben az életmód szerves részévé vélt. * ol:ckutatások arra utalnak, hogy a korábbi szórakozási, kikapcsolódási igények 82