A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése VI. kötet, Balneológia – Balneotechnika (Pécs, 1981. július 1-2.)
DR. CZIRÁKY JÓZSEF: A magyar balneotechnika nemzetközi szerepe és jelentősége
Az 1974. január lj-től érvényea szabvány a fürdőüggyel, a gyógyfürdőüggyel és a műszaki balneotechnikával kapcsolatos legfontosabb fogalmak értelmezését tartalmazza. Tehát jóval nagyobb tárgykört ölel fel, mint a lengyel tervezet. Az ágazati szabvány lektorálásakor töröltek több olyan fogalommeghatározáBt, amely akkor még ná-. lünk nem volt közhasználatban. Ilyen fogalom volt pl. a "feszített tükrü" medence. Azóta a korszerű úszó- és fürdőmedencék feszített víztükörrel létesülnek. Talán éppen a szabvány hatására a hazai szakemberek között kialakult a balneotechnlka fogalmának tágabb értelmezés e,mely szerint a balneotechnlka az összes fürdőfajták /gyógy-, gőz-, tisztasági-, strandfürdő, uszoda, stb./ műszaki problémáival foglalkozik. A műszaki balneotechnlka fejlődése, irodalma A balneotechnlka sokoldalú műszaki - és ehhez kapcsolódó gazdasági és jogi- tevékenységet jelent a balneológia! gyógytényezők hasznosításával kapcsolatban. A gyógy fürdőhely területi kialakitása, a gyógyfürdő és egyéb gyógyászati célt szolgáló épü let /pl. inhalatórium/ megtervezése, megépitése, berendezése és üzemeltetése, továb bá a balneológia! gyógytényezők /gyógyvíz, gyógyiszap, gyógygáz/ feltárása és erede ti minőségben való eljuttatása a felhasználási helyre /medencébe, kádba, ivókúthoz, inhalatóriumba, stb./, védelmük a káros behatások ellen számos szakember közreműködését igényli. A műszaki balneotechnlka természetszerűleg ott fejlődött ki először, ahol a gyógyvizek előfordulnak és azokat balneológia! célokra hasznosították. A szorosabb értelemben vett /gyógyászati/ ós a tágabb értelemben használt /nem gyógyászati/ balneotechnika kezdettől fogva nem választható el élesen, mivel a fürdőlétesítmények egy része ugyanolyan, vagy hasonló műszaki kialakitású és a nem orvosi felügyelettel folytatott üdülőfürdőzés is betegséget megelőző /prevenciós/ hatású. A fürdőkultúra első emlókeit keleten /India, Egyiptom, stb./ találjuk, onnan terjedt el Görögország és a Római Birodalom közvetítésével egész Európába. Az európai gyógyfürdőkultúra kialakulása szoros kapcsolatban van az egyes országok vízföldtani adottságaival, az ásvány- és gyógyvizek feltárási lehetőségével. Némely európai országban /Dánia, Finnország, Norvégia, Svédország/ alig akad balneológia! célra használható ásványvíz, mig más országok - hazánkon kivül pl. Olaszország, Franciaország, Szovjetunió, NSZK, Csehszlovákia, NDK, Románia, Bulgária, stb. gazdagok ásvány- és gyógyvizekben. M.Mesain i és G.C. Di Loll o /l/ olasz szerzőknek a világ ásványvizeiről irt munkája 25 olyan európai országot sorol fel, ahol az áevány- és gyógyvizeket balneológiailag hasznosítják. Érthető, hogy a balneotechnika is ezekben az országokban fejlődött legjobban. A balneológiai gyógytényezők műszaki balneológia! kérdéseivel foglalkozók részére alapvető munka volt régebben H. Vog t /2/ szerkesztésében megjelent tankönyv. R. Kamp e az ásványvizek és gyógyiszapok keletkezését tárgyalja először, majd a forrástechnika, forrásmegfigyelések, az ásványvizü források foglalása és a forrásvédelem kérdéseivel foglalkozik. E. Wollman n az ásványvizeknél is alkalmazható csővezetékeket és szivattyúkat ismerteti, majd a társasfürdők, kádfürdők és zuhanyfürdők balneotechnika! problémáival, továbbá a fürdővíz melegítésének és hűtésének megoldásaival foglalkozik. Ujabban A. Madeysk i /3/ foglalta össze a gyógyfürdőhelyek tervezésére és üzemeltetésére vonatkozó szakismereteket. A balneológiai gyógytényezők részletes ismer 29