A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése VI. kötet, Balneológia – Balneotechnika (Pécs, 1981. július 1-2.)

DR. SZIRTES LÁSZLÓ: Ivókúrák tapasztalatai a budapesti Rudas Gyógyfürdőben

A jelenlegi ivókúrák nem a régi források vizével, hanem a harmincas években mesterségesen feltárt termálvizekkel folynak. A fürdő előtti parkban, valamint a jelenlegi fürdő északnyugati sarka és a Gellért hegy közötti területen 1931-ben és 193637-ben történtek azok a mélyfúrások, amiknek a célja a fürdő épületeinek fűtésére alkalmas termálvizek feltárása volt. A feltárt források vize fűtésre nem volt megfelelő, azonban a gyógyitás céljára alkalmasnak bizonyult. A feltárt források a Juventus, az Attila II. és a Hungária II. nevet kapták. A Rudas fürdő ivócsarnokát jelenleg is ez a három forrás látja el vizzel. A vizek földes-meszes hévizek, amikben 20 egyenértékszázaléknál több nátrium, klorid és szulfát ionok is előfordulnak. A részletes elemzések nyomelemeket is kimutattak. Balneologiai szempontból mindhárom forrásviz calcium-magnéziumhidrogénkarbonátos, kloridos, szulfátos és emellett ként is tartalmazó viz, s ezeken

1 belül a Juventus forrás rádiumos, az Attila II. és a Hungária II. közepesen radioaktiv. Hypertermiás 43-45°C hőmérsékletükkel ivókurára igen alkalmasak. A források igen értékes jellemzője a hazai viszonylatban jelentős rádium és rádium—12 emanáció tartalom. A Juventus forrás rádiumtartalma 245,10 gr/liter, rádiumemanáció tartalma 115,44 Bq /3,12 millimikrocurie/liter/. /4/ A Hungária II. forrás rádiumemanáció tartalma 303,4 Bq /8,2/, mig az Attila II. forrás rádiumemanáció tartalma 265,65 Bq /7,45 millimikrocurie/liter/. /4/ Megemlítendő a források kéntartalma: bennük 0,52-0,98 mg/liter S^ nek megfelelő kén fordul elő. Valamennyi forrás hypoto« niás. Az ásványvizek ivókurára való felhasználása régi gyógyeljárás. A modern gyógyeljárásaink között a létjogosultságukat a terápiás tapasztalatok biztositják. Az ivókúra az egész szervezetet befolyásolja, hatása lassan fejlődik ki, kíméletes, a gyógyszerek hatásától elkülöníthető. A szervezetet nem kárositja, mellékhatása nincs. Az ivókúrák hatásának pontos, tudományos bizonyítása nehéz. A nehézségek közé tartozik, hogy minden forrás egy individuum és tulajdonságainak csekély változása a szervezetre már megváltozott hatást eredményezhet. Az ivókúráknál nehéz kontrollcsoportot felállítani és nem lehet kettős vak próbát végezni. Az ivókúrákat a teljes gyógyhelyi kura egyik alkotó elemének kell tekintenünk. A szigorú kritikák ellenére a gastroenterologiai és az urologiai betegségek gyógyításában elnyerték terápiás létjogosultságukat. Az ásványvizeknek a szervezetre való hatása igen bonyolult. Ebben számolnunk kell elsősorban a gyomor-bél rendszerre gyakorolt közvetlen és közvetett hatással. Megváltoznak a secretio, az emésztés, a gyomor-bél motilitás, a felBzivódás viszonyai. Az előbbieken kivül az emésztőszervekben és a fehérje, szénhidrát, valamint a zsíranyagcserében utólagos hatások is létrejönnek. Ezek kialakulásában szerepet játszhat az ásványvíznek, a gyomor-bél rendszer receptoraira gyakorolt ingerhatása révén a szervezet egészére, s ezen belül az egyes szerveire, anyagcserefolyamataira gyakorolt reflektorikus és neurohumoral!s uton létrejött befolyásolás. Az utóhatások kifejlődésében más elképzelések szerint az ásványviz egyes alkotóelemei hatnak. 121