A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, Regionális vízellátás, víztisztítás (Pécs, 1981. július 1-2.)
GYIMESI BÉLA–KALÁCSKA ISTVÁN: A Dunakanyar regionális partiszűrésű vízbázisainak üzemelési és fejlesztési problémái
sokat fog eredményezni. E vonatkozásban is pozitiv és negativ vélemények váltják egymást. Pozitív állítás, hogy a VÍZLÉPCSŐ felett bizonyos ülepedés fog bekövetkezni, továbbá hogy az átbukó víz oxigénben feldúsul. Ezzel ellentétben anaerob mikroszennyezők tömegeivel kell számolni majd a VÍZLÉPCSŐ feletti iszapban, mely főleg az itt lévő vízbázisoknál fog jelentkezni. Az alvizi kotrások sem tekinthetők kedvező beavatkozásnak, sőt egyes szakvélemények szerint igen súlyos következményekkel fenyegetnek. Mindezek miatt a vízminőségi problémát célszerű a mikroszennyezők területére is kiterjeszteni. Milyen további szennyezőhatásokkal kell itt még a gyakorlatban szembenézni?: szerver, mikroszennyezők (iz és szagrontó anyagok, toxikus, felületaktív anyagok, oldószerek, olajok, peszticidek, detergensek, stb. /I/, szervetlen mikroszennyezők (fémek: higany, kadmium, arzén, ólom, króm, réz, stb.; anionok: cianid, szulfid, stb. /I/, radióaktiv szennyezők /l/. Ezek határértékeit a klasszikus szennyezőanyagokkal együtt az MSZ.450/1-78 szabvány foglalja össze, mely 1978. október 1-el lépett hatályba. Annak ellenére, hogy ezek a határértékek szigorúak, mégis elmondható, hogy a partiszűrésű kút rendszereknél szerencsére ritkán okoznak problémát. Itt is külön kell választani az élőviz felől és a háttér felől történő szennyezést. Az t'löviz felö l várhatóan mikrószennyeződésnél a nagy higitó hatás miatt legfeljebb a lökésszerű koncentrált szennyezők lehetnek veszélyesek. Ilyenre a DMRVVV fennállása óta egy esetben volt példa: az 1970-es évek elején Nagymaros térségében észleltünk halpusztulást. A DUNA balparti sávja egészen Vácig haltetemekkel volt tele. Az azonnali KÖOÁL-OKI vizsgálatok cianid mérgezést mutattak. Kiderült, hogy a méreg a Nagymaros-i Galvanizáló Üzemből származott - egy tartály megsérülése és a csatornahálózaton keresztül történő leürülése miatt. A bevezetés a DUNA sodorvonalába történt. A rendkívül koncentrált szennyezés a VÍZMŰ kútjaiban egészen Vácig kimutatható volt, de még a folyamatosan üzemelő viztermelő telepek ideiglenes leállítására sem került sor. A DUNA higitó hatására jellemző, hogy a Budapest-i "metropolis" óriási szennyvízterhelése mellett például a Csepelsziget-i partiszűrésű vizmükutak tisztítás nélkül is ivóvizminőségú vizet szolgáltatnak. A háttér felü l is érheti a partiszürésű kutakat mikroszennyeződés. Itt a veszély sokkal nagyobb, hiszen a higitó hatás korlátozott, a koncentráció viszont éppen úgy hat, mint az élővíznél. Ilyen esetben várható a kutak, kútsorok ideiglenes, vagy végleges kiiktatása, ha a szennyezőforrást nem lehet felderiteni, vagy lokalizálni. Ilyen jellegű szennyeződés sem gyakori, bár éppen ez év elején volt rá első izben példa a DMRVVV-nál - a VÁC Déli Vizbázison. Ezeket a veszélyeket a vízbázisok megfelelő telepitésével, a belső és külső védterúletek biztositásáva1 és megfelelő hatósági intézkedésekkel el lehet kerülni. 75
