A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, Regionális vízellátás, víztisztítás (Pécs, 1981. július 1-2.)

FERENCZI CSABA: A káliumpermanganát mint fertőtlenítőszer a víztisztítás gyakorlatában

fertőztük. Az Így létrejött nagy coocus szám miatt az egyes filterekre 1 ml vizet oltottunk la, és a kiindulási cocous számot mindegyik mintában visszakaptuk. Az MF technikás kísérletekből tehát kát következtetést vonhatunk lei az egyik, hogy ha a várhatóan alacsony baktériumszám miatt sok vizet kell leoltani, és ennek következtében jelentős csapadék keletkezik a filteren, a kapott eredményt fenntartással kell elfogadni; másrészt mikor a fenti zavaró hatást kiküszöböljük, a KMnO^ /MF technikával/ jól kimutathatóan hat a ooliform baktériumokra, számuk jelentős csökkentésével. Ez utóbbi megállapítást támasztják alá az erjesztéses technikával végzett kísérletek. E technikával végzett üzemi ós laborkisérletek adatait figyelembe véve látható, hogy a KMnO^ az alkalmazott koncentrációban bizonyos idő /7-12 pero/ eltelte után kb. 3o kai csökkentette a ooliform baktériumok számát, mely érték a kísérletek során rendelkezésre álló idő /2o perc/ végéig már nem változott, A következőkben azokról a kísérletekről beszélünk, melyekben a KMnO^ Sfteptoooccu3 feacall

s-ra gyakorolt hatását vizsgáltuk. E vizsgálatok során is /MF technikával végeztük/ hasonló jelenséggel találtuk szembe magunkat, mint a ooliform baktériumok MF teohnikás kimutatása esetén. A nyersvíz streptococcus számától függetlenül e baktériumok száma a 2. tartályban /5 perc múlva/ lecsökkent lo ind/loo ml alá, és ez az érték a további tartályokban már nem változott. A streptoooocus szám a KMnO^ hozzáadása után kb. 1 perccel is elég jelentősen csökkent, ez a csökkent érték megmaradt addig, mig a viz az Alg/SO^/yt meg nem kapta /2. tartály előtt/, majd ez utóbbi vegyszer hozzáadása után 2,5 perccel már szinte O-ra csökkent /7.kísérlet/. Ezt lehetett kísérletesen mérni, a kapott adatok azonban nyilvánvalóan messze állnak a valóságtól. /A jelenség valószínű okairól a collformnál beszéltünk/. A laborkisérletek során az egyik kísérletnél a kiindulási streptococcus szám tul alacsony / 5 ind/ml / volt, Így a kapott eredmények bizonytalanok, de mindegyik vizsgált időpontban vett mintából ki lehetett streptoooccust mutatni. A másik kísérletnél a vizet mesterségesen fertőztük streptococcuesal /szintenyészettel/, a magas /26oo ind/ml/ kiindulási baktériumszám KMnO^ hatására még a legutolsó vizsgált időpontban /2o perc múlva/ sem változott. A KFCS-n vett vizből végzott /3« számú/ kísérlet eredménye hasonló a 2. kísérletéhez. A laborkisérletek alapján valószínűleg meg lehet kookáztatni azt a kijelentést, hogy a KMnO^ az alkalmazott konoentráoióban és a rendelkezésre álló reakcióidő alatt a nyersvíz streptoooocus számát nem csökkenti számottevően, ezt azonban további kísérleteknek és esetleg más technikának alkalmazásával /pl. erjesztéses technika Litsky-Mallmann táptalajjal/ kell megerősíteni. Végül a Clostridium és eg.véb anaerob spórá

s baktériumok osoportjáról néhány gondolatot. Ebben a csoportban a legnagyobb az adatok szórása, különösen ha a Clostridium ill. az egyéb anaerob spórás baktériumokat egymástól különválasztva vizsgáljuk. Azonban az egyes mintákban lévő öszszes anaerob baktériumszámot összehasonlítva /mind üzemi, mind laborklsérletekben/ az látjuk, hogy e baktériumok száma bizonyos kilengések ellenére is gyakorlatilag változatlan. 3. Felhasznált Irodalom: /!/. IVÓVÍZ bakteriológiai vizsgálata MSz 229ol - 71 /2/. Mesterséges fürdők medenoevlze. Bakteriológiai vizsgálat MSz 1369O/2 - 78 59