A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, Regionális vízellátás, víztisztítás (Pécs, 1981. július 1-2.)

FERENCZI CSABA: A káliumpermanganát mint fertőtlenítőszer a víztisztítás gyakorlatában

A laboratóriumi kísérleteket részben az Üzemi nyersvízzel, részben a Keleti Főosatorna más pontjáról vett vízzel /a nagyobb baktériumszám miatt/ végeztük. 2. Eredmények Célunk elsősorban annak vizsgálata volt, hogyan hat a KMhO^ az üzemi technológia szerinti koncentráoióban üzemi körülmények között, a vizsgált /téli/ időszakban, az adott bakteriális viszonyok mellett. A laborkisérleteket egyrészt esetleges üzemi zavaró hatások kiküszöbölése miatt /ekkor nem adagoltunk Alg/SO^/y-t és mészhidrátot, stb./, másrészt annak vizsgálatára végeztük, hogyan hat a KMnO^ az üzemitől eltérő számú, ill. összetételű baktériumflórára. Az üzemi kísérletek eredményeit az 1. táblázatban tüntettük fel, a vizsgált bakteriális jellemzőket külön-külön csoportosítva. Vegyük ezeket sorra. Az összcslr

a osoportnál azt figyelhetjük meg, hogy az alacsonyabb nyersvíz ösozosira értékeknél /4, 5, 6, 7, 8. számú kísérlet/, hol a baktériumok száma 5o ind/ml alatt van, számottevő hatás nem figyelhető meg, gyakorlatilag a baktériumok száma nem, vagy alig változik. A többi kísérletnél a nyersvíz baktériumszáma magasabb volt, ekkor az egymás után következő tartályokban bizonyos mértékű baktériumszám osökkenés tapasztalható; érdekes, hogy a csökkenés mértéke nem függ össze a KMnO^ behatási idejével. /Itt jegyezzük meg, hogy az 198o. évi nyersvíz összcsiraszám átlagértéke 91 ind/ml/. A laborkisérletekben a kiindulási összcsiraszám értéke 5o-8o ind/ml közötti volt /kivéve a 4. számú kísérletet/, és az üzemihez hasonló koncentrációjú és reakcióidejű KMhO^ hatására a kiindulási érték gyakorlatilag változatlein maradt. Ez jól egyezik az üzemi tapasztalatokkal. A 4. számú kísérlethez a Keleti Főcsatorna vizét használtuk fel, az összcsiraszám 32o ind/ml volt. A kísérletből láthatjuk, hogy az összcsiraszám már két pero múlva a kiindulási érték mintegy kétharmadára ősökként, és ez a csökkent érték a későbbi időpontokban vett mintáknál is szinte változatlan maradt. Ez a tapasztalat szintén jól egyezik az üzemi adatokkal. Megállapíthatjuk tehát, hogy a KMnO^ az alkalmazott koncentrációban egy bizonyos nyersvíz összcsiraszám alatt /esetünkben ez körülbelül loo ind/ml, de ez a szám más évszakban változhat/ nem csökkenti a kiindulási értéket. Ennél több, vagy jóval több nyersvíz összcsiraszám esetén jól indikálható csökkentő hatást tapasztalhatunk. Ez a hatás azonban nem függ össze /az alkalmazott koncentrációkban/ a KMnO^ behatási idejével. Az 1. táblázat következő csoportja a oollfor

m baktériumoké. Ezt a táblázatrészt áttanulmányozva egy érdekes anomália jelenléte szembetűnő. A membránfilteres /MF/ technikával ugyanis már kb. 1 pero múlva sem mutatható ki coliform baktérium, mely tény nyilvánvalóan nem felel meg a valóságnak. A coliform baktériumok jelenlétének igazolására erjesztéses /E/ technikával is megvizsgáltuk a tartályokat. A kísérletek egyértelműen kimutatták a coliform baktériumok jelenlétét, még a legutolsó /8. tartály/ mintavételi helyen is, a KMnO^ beadása után 2o perccel. A laboratóriumi kísérletek hasonlóak az üzemihez, bár itt az egyik MF technikás kísérletben sikerült coliform baktériumokat kimutatni a KMnO^-tal kezelt vízben is, de nem az erjesztéses technika által jelzett jelenlétüknek megfelelő arányban. A Keleti Főosatorna vizével végzett MF technikás kísérlet adatalt viszont nem lehet kétségbevonni. Nagyon Jól látszik a kísérletből a coliform baktériumok számának jelentős osökkenése a KMnO^ reakcióidejének előrehaladásával. Ebben a kísérletben az egyes filterekre 5 ml vizet mértünk mindegyik mintából, szemben az üzemi mintákkal, melyekből az alacsony kiindulási coliform szám miatt 5o-loo ml-t szürtünk le. Ezért az üzemi minták filterein jól látható, a szürőalátét oifrája szerint elrendeződő osapadék volt. Minden bizonnyal ez a osapadék akadályozta valamilyen módon az egyes baktériumok szaporodását, igy láthatóvá válását. Ezt a feltevéet különösen jól megerősítették a Streptococcus faeoalis /láad később/ kimutatására tett kísérletek, melyekben a pelyhesitőszer /Al

o/S0,/„/ hozzáadása 2 4 3 után pár másodperooel később az addig szép számban kimutatható oooousok szinte indikálhatatlanná váltak, holott az Alg/SO^/y-nak nincs fertőtlenítő hatása. /E minták filterein Jól látható osapadék volt. /Ugyanosak a osapadék baktérium szaporodást gátló voltára utal az a Streptoooocua kísérlet /2.számú/, mikor a nyersvíz coccus számát növelendő, azt mesterségesen 57