A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, Regionális vízellátás, víztisztítás (Pécs, 1981. július 1-2.)
ENDREY GYULA: A metángáz eltávolításához kapcsolódó vízminőségi kérdések és a gáztalanítási és vastalanítási eljárások kapcsolata
sával foglalkozom. 3. A másodlagos hatások ellensúlyozásának vagy elkerülésének néhány lehetősége 3.1. A viz fertőtlenítése EgyezerUbb esetekben a gáztalanitáBt követő szokásos fertőtlenítéssel - klórgáz, vagy más klórszármazék felhasználásával - elejét lehet venni a csiraBzám növekedésének. Amennyiben a víz vasat és mangánt nem tartalmaz ennyi elég is, tehát a víz kezelése a gáztalanitásból ée az ezt követő biztonsági klórozásból állhat. Sajnos ez az egyszerű eset, ha kivételesnek éppen nem ÍB tekinthető, általánosnak sem mondható. A klórozás nagyon kellemetlen mellék-iz- és szaghatásokat válthat ki, vagy éppenséggel hatástalan marad akkor, ha a viz klórmegkötőképessége nagy. Ezt két vízkémiai jellemző okozhatja, éspedig a nagy ammóniatartalom, ós a nagy Oj»-fogyasztás, azaz szervesanyagtartalom. SajnoB e két tényező éppen a leginkább gázos területeken, az Alföldön elég gyakori. A nagy ammóniatartalom következménye a klóraminok képződése, melyek egyrészt kevésbé hatásos fertőtlenítő anyagok, másrészt önmagukban is kellemetlen mellékizt és szagot okozhatnak. A nagy szervesanyagtartalom /főképp huminanyagok/ következménye az, hogy a klórozás hatására trihalometánok /részben kloroform/ keletkeznek, amik nemcsak /esetleg elviselhetetlen/ mellékizt és szagot adnak a viznek, hanem rákos megbetegedést is okozhatnak. Egyes esetekben a kloroformtartalom a "tűrhető" határérték négy-ötszörösét is elérte. /10/ Ezekre a kérdésekre ezidőszerint nem lehet egyszerű megoldást ajánlani. Az bizonyos, hogy más alapokon kell elindulni akkor, ha csak a nagy ammóniatartalom okozza a nehézséget, és más alapon, ha csak a nagy szervesanyagtartalommal van baj, - de többnyire - a kettő együtt jelentkezik. Külön-külön még csak valahogy megoldható a fertőtlenítés, - pl. nagy ammóniatartalom esetén a gáztalanitó előtt törésponti g való klórozássa l, és utána szükségszerint esetleg deklórozásBal, azonban ez a megoldás kifejezetten rossz lenne egy nagy szervesanyagtartalmu viz esetén, amikor is a képződő trihalometánokkal már nem tudnánk mint kezdeni. Ez esetben a klórozáB előt t szükséges a szervesanyagtartalom csökkentése, valamilyen derítésen, vagy adszorpciós hatáson alapuló eljárással. Bármint alakulna is egy-egy adott esetben a megfelelő megoldás, az látható, hogy ez egyrészt nagyon gondos előkészitést - esetleg félüzemi kísérletet - kíván, másrészt várhatóan bonyolult felépítésű, többnyire egyedi megoldású drága berendezéseket igényel. Bölcsebb dolognak látszik a nehéz tisztitástechnológiai kérdések megkerülése a baj megelőzéséve l, ugyanis amennyiben ezek a vizek nem kapnak fertőzést, és így rendszeres fertőtlenítésükre sincs szűkség, er edeti állapotukban minőségű k ivóvízként való felhasználásra többnyire 49
