A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, Regionális vízellátás, víztisztítás (Pécs, 1981. július 1-2.)

RADNAI FERENC–JAKAB ATTILÁNÉ: Aqualgine SA segédderítőszerrel kapcsolatos laboratóriumi kísérletek, üzemi tapasztalatok a TRVV Felszínvíz Tisztítóművében

Az ábrákbál látható, hogy az 5o mg/drf lebegőanyag tartalmú vizek esetén /1-4 ábra/ hamar megindult a pelyhek kialakulása, és gyorsan Ülepedtek már alaosony segédderitőszer mennyiségek hatására is. Világosan kitűnik az ábrákbál, hogy a legjobb eredményt az aktivált kovasav és az aqualgine adta. A CMC és az aqualgine esetében nagyobb segédderitőszer adagnál már fellépett a védő hatás, Így 0,3 - 0,4 g/sf-es fajlagos adagnál volt az optimális érzékenyltés. Még szembetűnőbbek voltak a segédderitőszerek közötti különbségek Ids lebegőanyag tartalmú vizeknél. A keményítő szinte hatástalan /6.ábra/ volt, és az aqualgine adta a maximális lscapkonoentráoiát /S.ábra/. A CMC esetében az iszapkialakulás időben nagyon elhuzádott. A mikroszkápikus megfigyelések azt mutatták, hogy az aqualgine és az aktivált kovasav esetében a részeoskék mérete egyenletes, a részeoskék között tiszta, oslllogá volt a viz. 2.4. Lebegőanyag változásnak hatása az Iszap kiUlapedéaére Ebben a kísérletsorozat

ban azt a mindennapos problémát szimuláltuk, amikor a Keleti Főosatorna lebegőanyagtartalma megváltozik, és az a kérdéa hogyan avatkozzunk be a technológiába. 6o éa lo mg/drf között változtattuk a lebegőanyagot. Az aluminiumazulfát 5o mg/drf volt minden esetben. A 9. lo. 11. ábrákbői is látható, minél kisebb a lebegőanyag tartalom, annál jobban elhúzódik időben a kiülepedés, éa mindinkább szembetűnőbbé válik a különböeső segédderitőszer adagok hatása. 172