A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Árvízvédelem – Belvízvédelem (Pécs, 1981. július 1-2.)

Röviden meg kell emliteni egy harmadik körülményt Í3, amely a jövőben az emlősfajok száméra fontos élettérré lépteti előa tiszai gátak hatalmas földtömegét. Ha árnyaltan közelitíink a kérdéshez, még igy is megállapíthatjuk, hogy az Alföldön az utóbbi években a talajvizek átlagértékei, maximális értékei emelkedést mutatnak. Ezek oka meteorológiai és talán még a viztározók felduzzasztásával is öszszefüggésbe hozhatók. Az alföldi területekről az emiitett okok miatt bizonyos emlősfajok kiszorulnak, elvesztik életlehetőségeiket és ezek a gátakon, magas térszíni kiemelkedésü helyeken telepednek meg. Másik új dolog, ami szintén erőteljesen növeli az árvízvédelmi töltéseken megjelenő emlősfajok számát és mennyiségét az a magyar tanyarendszer felbomlásának következménye. A8/. A magyar tanyarendszer gyorsütemü megszűnésével eltűnnek a tanyás vegetációfoltok, kis erdők, csenderesok. Helyüket hatalmas monokultúrák, agrárültetvények veszik át. Az innen kiszoruló emlősfajok a tiszai gát szegélycönózisában telepednek meg. A röviden érintett okok bizonyító érvényűek. A tiszai gátak biokorróziós vizsgálatainál nemcsak a Jelen környezeti adottságaival kell számolnunk, de a kutatásokat úgy kell megtervezni, folytatni, modelezni, hogy az elkövetkezendő évek környezeti változásainak tükrében is megállják helyüket. II. Emlősök biokorróziós tevékenysége, különös tekintettel az árvizvédelmi biztonság kérdésére, valamint javaslatok és .jövőbeni kutatási terv A gát emlőséletének vizsgálatakor csak azon fajok tevékenységével és életmegnyilvánulásaival foglalkozott, amelyeknek kutatási eredményei jelen vizsgálathoz kapcsolódnak. A gát,a hullámtéri és a mentett oldali területekkel szembe nagyfokú védettségével biztonságot nyújt egyes emlősfajoknak. A különböző aspektusok alatt /9, lo, 11, 12, 14, 15, 17/ számottevő migráció és dinamizmus tapasztalható. De kiderült, hogy mindössze 6 faj tevékenysége okoz károsodást a töltés testében. Ezek a következők: Mus musculus spicilégus, Microtus arvalis, Talpa turopaea. Citellus citellus, Rattus norvegicus, Vulpes vulpes. A güzüegér kotorékát a gátoldalon 0,35-1,5 méter mélységig találtam. Átlag 2-3 kijárati nyilást használ és kotorékban két fészket hord össze. Különösen a füzgallyakból rakott árvizvédelmi rőzsekazlak alatt nagyszámú a biokorróziójuk. A mezei pocok táplálékszerző járataival, illetve a gátfelszin alatt 2o-35 cm-es mélységben vezetett porhanyósitásával nagy foltokban kipusztítja a gát növényszőnyegét. A növényszőnyeg megbontottsága árviz idején elhabolódást okozhat. A vakond tevékenységét szintén kutató árkok segítségével sikerült tisztázni. Állandó fészkét a gát mentett oldalán 2,5 m mélyen találtam fel. A 25 cm átmérőjű üregből több irányba vezetnek állandó járataik. Az állandó járatok épitése közben a fölös földanyagot nem túrja a felszínre - mind a vadászó járatok esetében - hanem órával és lábával a járat felába tömöriti. Az állandó járatok felismerhetők sima falukról. Találtam olyan járatot, amelyik a gát alapja alá is hatolt. Az elsőrendű védvonalban a biokorrózió egyik legveszélyesebb előidézőj« a vakond. Járatai keresztül-kasul fúrják a gátat, árviz idején szabadon vezetik a vizet, relativ« nagy sebességgel. Kiüregelődést,töltésátvág6dást,végső soron katasztrófális gátszakadást okozhat. A gát alapjából felfelé húzódó járata buzgár osodáshoz is vezethet. 61