A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Árvízvédelem – Belvízvédelem (Pécs, 1981. július 1-2.)

1. Bevezetés A belterjes mezőgazdasági növénytermelés, a nagyüzemi termelési rendszerek termelési , értékben történő realizálódása csak akkor vérható, ha a növények igényeit is ennek függvényében elégitjük ki. . Sajnos hazánk kontinentális éghajlati adottságai miatt időszakonként jelentős károsodást, veszteséget okoznak a belvizek. A tavaszi olvadás, csapadék késlelteti a termesztendő kultura telepítését, igy a tenyészidőszak csökken. A fejlődő kulturékon, a csapadékból származó pangó vizek jelentős mértékű kipusztulást okoznak, ami a hozam csökkenését eredményezi. Ugyancsak jelentős mértékű a károsodás, a terméskiesés a betakarítás időszakában, ha az csapadékos időszakra esik. A felázott talajokon a munkafolyamatokat végző gépek a talaj szerkezetének rombolását idézik elő. A felsoroltakból következik, hogy a korszerű üzemi vízrendezés célja elsősorban az, hogy csak a kifejezetten káros vizeket kell a területről elvezetni, de ennek az elvezetését a lehető legrövidebb idő alatt kell biztosítani. 2. Előzmények A vízrendezési módszerek kidolgozásával a vizügyi és mezőgazdasági szakemberek közül egyaránt számos kutató foglalkozott a hazánkhoz hasonló klimatikus adottságokkal rendelkező országokban. Sajnos gyakorlati tapasztalatok igazolták, hogy sablonos megoldásra nincs lehetőség. Hazai viszonyaink között fokozta a problémákat az üzemek gyakori átalakítása, átszervezése, ami a mai napig is tart. Az uradalmi nagybirtokok, a kisparaszti gazdaságok, a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok kialakítása, átszervezése más ós más célt, feltételt szabott a vízgazdálkodási feladatokkal I foglalkozó szakemberek elé. Emiatt az üzemi vízrendezés kérdéseivel alig lehetett foglalkozni, hisz azt az üzemek struktúrájának állandó változtatása nem tette lehetővé. A kutatók zöme emiatt nem elsősorban az üzemi vízrendezés kérdésével foglalkozott, hanem az üzemtől, vagy üzemektől függetlenül, öblözetek vízrendezését kívánta megoldani. A hazai tapasztalatok igazolják, hogy a szélsőségekre egyre érzékenyebb növényi kulturák vízrendezését öblözeti szinten nem lehet megoldani. A síkvidéki területek öblözeteiben is jelentős változás mutatható ki a magasabb és mélyebb domborzati fekvésű talajok tulajdonságaiban. Ez érthető is, hisz a felületen mozgó vízben, ha lassan is, de a kolloidok egy része a mélyebb területek fele mozog, igy a talaj kötöttsége a vizmozgás irányában nő. Fokozott mértékben játszódik le a fenti folyamat akkor, ha a területet müvelésbe vonjuk. Ekkor ugyanis az év egy részében nem borítja növényzet a talajt, tehát a mikroerozió intenzivebben játszódhat le. Az eluviális völgyoldalakon a kolloid kimosódása miatt lényeges eltérés mutatható ki a deluviálls völgyfenék vízgazdálkodásában. Az öblözeti szinten végzett vízrendezés fajlagos vízmennyiségének meghatározását, a kutatók zöme lefolyás és csapadék viszonyszámából meghatározható lefolyási tényezővel közelitette meg. Ez a tényező, bér a mezőgazdasági termelés, a gépesítés függvényében változó, megfelelő megfigyelésekkel, észlelésekkel és méréssel, öblözeti szinten elfogadható eredményt adott. Az öblözetre meghatározott lefolyási tényező azonban nem oldhatja meg a mezőgazdasági tábla vízgazdálkodását, mert a tábla helyétől függően a talaj vízgazdálkodását befolyásoló fizikai paraméterek lénye258