A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Árvízvédelem – Belvízvédelem (Pécs, 1981. július 1-2.)

Az alumíniumbetétes fotótérképe

k, ezek puha másolatai, a különböző egyé' nagyitások és transzformátumo

k a legtöbb esetben jóval kisebb területet ábrázolnak, mint az eredeti film, ezzel szemben kerekszámu méretarányuk van« A méretarány ismerete nagy előny, ha a felderített régi medret a térképre át akarjuk azonosítani. Mégis az ismeretlen méretarányú kontakt másolatok használata a.jánlhat

ó inkább a szóbanforgó célra, mert szélesebb területsáv vizsgálatával a hajdani medrek összefüggései jobban áttekinthetők, térbeli szemlélés pedig csak a kontakt másolatokkal lehetséges» Légifényképek bemutatása e dolgozat keretében nyomdatechnikai okokból nem lehetséges, igy szavakban kiséreljük meg érzékeltetni,hogyan mutatkoznak rajtuk a régi medrek. Alapvetően két eset jön tekintetbe: a/ A régi meder helyén ma is legalább 0,5 - 1 n mélységű mélyvonulat van. Ebben az esetben a meder sztereoszkópo

n /interpretoszkópon/ is észlelhet

ő, ettől függetlenül tónusában is rendszerint különbözik környezetétől. Megfigyelhető az esetleges vizállás és eltérő növényzet /rét, nádas, bokros/. Ebbe a kategóriába sorolhatók a holtágak is. b/ A régi meder teljesen feltöltődött, illetve a mezőgazdasági müvelés eltüntette. Az ilyen meder csak tónuskülönbséggel mutatkozik, esetleg eltérő növényzet is utal rá. A hajdani meder tónusa lehet környezetéhez képest sötétebb és világosabb is. Ez a meder vízháztartásától függ. A sötétebb tónus a környezőnél nagyobb víztartalomra, a világosabb szikesedésre utal. Vizállás esetén a tónust a fényviszonyok /tükröződés!/, a lebegtetett hordalék és a vizben levő növényzet befolyásolják. A tónus tehát igen változatos lehet. Természetesen nemcsak régi folyómeder okozhat hosszan elnyúló tónuskülönbséget a légifényképeken, hanem talajminőségváltozás, szélhordta futóhomok stb. is. Ezért régi mederre való következtetés előtt a folt alakját is figyelembe kell venni. 2.2. Térképek A fényképek vizsgálatát térképekkel egybevetve kell elvégezni. A rendelkezésre álló 1;10 000 méretarányú földmérési topográfiai térké

p sikvidéken 1 m-es alapszintvonalakkal készül és általában tartalmazza a 0,5 m-es felező szintvonalakat is. Negyedelő /0,25 m-es/ szintvonalakat ott találunk rajta, ahol az idomot vagy lejtőátmenetet fejez ki. E térképeken az árvízvédelmi töltések stacionálása - ami a régi mederrel való keresztezések azonosításához elengedhetetlen többnyire megtalálható. A 10 000-es térképeken az a./ kategóriába tartozó régi medrek jelentős része - de nem mind! - szintvonalakkal ábrázolva van. Az 1:25 000 ma. topográfiai térképe

n az alapszintköz 5 m, sikvidéken feltüntetik rajta a 2,5 m-es felező és az 1,25 m-es negyedelő szintvonalakat is. Ezektől legfeljebb az 1 m-nél mélyebb idomok ábrázolása várható el. Előnyük viszont, hogy mivel régebbi alapanyagokból készültek, azonosítani lehet rajtuk olyan - fényképen tónuskülönbséggel jelentkező - régi medreket, melyek az ujabb keletű 10 000-es térképen már nem szerepelnek. A 25 000-es térképeken töltésszelvényezés nincs, viszont ez a méretarány alkalmas a felderített régi medrek átte19