A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Árvízvédelem – Belvízvédelem (Pécs, 1981. július 1-2.)
X = — t (n-1) X + X ] (8) n n n_1 n illetve o = Uli [a 2 + n(X - * ) 21 (9) n n n-1 n-1 n ahol X egy tetszőleges X változó sorozatának n-edik értéke n x . és X az X-nek az (n-1).. ill. n-edik lépés utáni átlaga n-1 n a és o az X-nek az (n-1). ill. n-edik lépés utáni szórása. n-1 n A (8) és (9) formula segítségével naponta meghatározzuk - az y(t) mérési sorozat y átlagát és o^ szórását - az y(t) mérési sorozat időelőny alatti természetes szórását - az e(t) hibasorozat átlagát és szórását. Ezek segítségével napont a kiszámítjuk az (5) és (6) formulával megadott R korrelációs indexe t és az n hatékonysági tényező t. Ezen kivill a paraméterek alakulását nyomonkövetendő, 50 naponként kiíratjuk az a (t) paramétervektor értékét. Az operatív önbeálló előrejelző algoritmus és progrcímrendszer felépítése A módszer naponkénti operativ alkalmazásához olyan programrendszert kellett kidolgozni, amely - naponta hívható a gépen, - beolvassa a napi mérési adatokat az ÓVSZ által készített ötcsatornás telexszalagról, - beolvassa és felújítja a háttérmemóriában tárolt jellemző paraméter- és adattömböket, - elkészíti az előrejelzést a kívánt állomásokra, - kiszámítja az előrejelzés hatékonysági mérőszámainak pillanatnyi értékét, - megmutatja a kiadott előrejelzések és a mérések viszonyát /esetleges grafikus feldolgozás végett/, - kiadja az ÓVSZ /Országos Vizjelző Szolgálat/ által megadott, nemzetközi szabványban meghatározott "HYFOR" /Hydrological Forecast /kódban az előrejelzést, amelyet egy telexkódban lyukasztó rutin kidolgozásával egyenesen telexszalagra fog lelyukasztani a gép. A programrendszert a VITUKI R-10 tipusu VIDEOTON számitógépére dolgoztuk ki, FORTRAN IV forrásnyelven. A program lényeges tulajdonsága, hogy 1-től 120 db állomásra tud előrejelezni, tetszés szerint. Az állomások száma idővel bővithatő, ill. szűkíthető, az igények alakulásához mérten. Eleinte állomásonként egy felső mérce adatait mint u(t) segédváltozót vesszük figyelembe. A következő lépcsőben második v(t) segédváltozóként egy hozzáfolyást vagy még egy jellemző felső vízmércét fogunk figyelembe venni. A programok az állomásokat külön-külön, egyenként kezelik. Minden állomásnak külön tömbje van a memóriában. A programok sorra behívják az egyes tömböket és állomásonként elvégzik a rekurziv számítási lépéseket. A számitások során az egyes állomásoknál nem a közvetlen észlelések adatait használjuk fel /és jelezzük előre/, hanem azoknak a sokévi átlagtó l való eltérését. A számításokat azonban állomásonként egy-egy adott modellel kell végezni, amit a rekurziv becslések megkezdése előtt fel kell tölteni, az induló paraméterekkel és változókr kai. Az egyes állomások adatait állomásonként egy-egy tömbben csoportosítjuk. Ezeket a tömböket mágnesszalagon tárolju k, majd a futtatáskor behozzuk a dis c egységre, ahonna n már egyenként, közvetlenül hivható k a programban. A programrendszer két fő részből áll: az egyik a számításokhoz szükséges tömbök helyét foglalja le a memóriában és tölti fel a kiindulási adatokkal /inicializál/. A másik az operativ futtatásra alkalmas felujitó-előrejelző program. 9
