A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Hidrogeológia (Pécs, 1981. július 1-2.)
AUJESZKY GÉZA–BAKONYI SÁNDOR–DR. SCHEUER GYULA: Az egri gyógyforrások védőterületének kialakítási szempontjai
Az egykori természetes forráskilépési adottságok ma már nem rekonstruálhatók, miután a feltörési helyek környezetét átalakították, ill. a kilépési helyek köré kisebbnagyobb medencéket épitettek ki. Miután a források - vizfeltűrések nyomásviszonyai olyan kedvezőek, hogy a terep fölött több méterrel kialakuló nyugalmi vizszintet biztositanak, lehetőség nyilt a források köré kialakitott medenoék természetes uton történő feltöltésére és a kialakitott túlfolyókon elfolyó forrásvizek révén a természetes vizcserére. Ezzel a természetes viszonyok felhasználásával egy igen egyszeri!, de nagyon gazdaságos éa üzembiztos foglalási formát választottak. A medencék mai állapota azonban már nem felel meg a korszerű követelményeknek, mert a medencefalak vizzárósága nem kielógitő, több helyen lehet megfigyelni vizeiszökéseket is, igy az értékes forrásviz elszivárog az Eger-patak liordalékanyagába. ízzel a medencék feltöltődésének időtartama megnövekszik, nehesiti a fri3s viz utánpótlódást és az előirt vizcserét. A fürdők és egyéb létesítmények vizellátását részben a természetes források, részben pedig mélyfuratu kutakból kitermelt viz biztositja. A természetes vizfeltöréoek lényegében 3 önálló forráscsoportra különülnek el. Az első éa egyben a legjelentősebb forráscsoportot alkotják a TLikör-Török-líaK.ym odoncci források. \ források egy része a fiirdő épületen beliili medencék fenekén tör fel, ezek vizét gyógyászati célokra liasznositják. A másik részük az épületen kivül fakad. Ezek közül a legjelentősebb forrásokat a nagymedence K-i végénél találjuk. A második forráscsoportot a versenyuszoda i források alkotják. A viz itt is a medence fenékről tör fel. A harmadik forrábcsoportkánt különithető cl az un. " József-forrás ", amely a természetes források közül a legkisebb. A forrást aknával foglalták és vizét a fedett uszoda hasznositja. A természetes gyógyforrások környezetében a város vizellátása érdekében különböző időpontokban telepitve 5 db viznyerő kutat létenitettelc. Ezek a forrásokkal egyező minőségű és hőmérsékletű vizet hasznos itanak. A kutatások bebizonyították /4/, hogy a források környezetében az Eger-patak hordalékanyaga alatt különböző mélységekben valóban megvannak a vizvezető karsztos kőzetek. Tehát a vizfeltörések egy magasan kiemelt, vizzáró képződményekkel jól körülhatárolható sasbércből származnak /2.ábra/. A sasbércnek három legmagasabbra kiemelkedő része van, ahol a vizvezető kőzetek közvetlenül érintkeznek, ill. a sasbércre rátelepülnek a kavicsos közvetítő rétegek. Ezek a "csúcsok" egybeesnek a természetes vizkilépési helyekkel. A legmagasabban lévő csúcsokat kisebb törések még tovább tagolják. Az első ilyen sasbércen belüli csúcs a 'Jükör-Török-líagymedencei forrásoknál volt kimutatható. A Hagy medencében végzett fúrások adatai szerint az Eger-patak kavicsos üledékanyaga alatt 11-12 m mélységben fel3Őeocén mészkő van, amely erősen repedezett. ITagy valószínűséggel állithatjuk, hogy a Török és Tükör fürdő forrásainak vizei is ebből a sasbércből származnak. A vizvezető kőzetből álló, vizzáró rétegektől mentes, csak kavicsos anyaggal fedett részt 20x30 m-es terület nagyságra becsülhetjük. A mészkő kis területre kiterjedő 3zabad felszine megmagyarázza, hogy a források miért lokalizálódnak e szüle területre. A sasbérc nagy ugró magasságú vetők mentán érintkezik vizzáró képződményekkel, a vetőkön tul már nincsenek források, inert ezek nár száz m-t is meghaladó mélységre vetették le a vizvezető kőzeteket. Az előzőekben emiitett vizmükutak lényegében a nagyobb mélységre elvetett karsztos kőzetekből nyerik vizüket. .7
