A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Hidrogeológia (Pécs, 1981. július 1-2.)

ISTVÁNFALVI MIKLÓS: Bányavízhasznosítás a Mecseki Szénbányák bányaüzemeinél

Az 1976-ban elkészült tanulmányt a VXTUKI azzal zárta, hogy a magas esetenkénti beruházási költség mellett jelentkező 6,00-6,50 K/m /1967. évi árszinten/ üzemköltségü sótalanitás megvalósitása célszerűtlen, különösen akkor, ha a befogadók vízminőségét is figyelembe vesszük azzal, hogy ott ezek a vizek emlitésreméltó károsodást nem okoznak. Ezzel a Déldunántuli Vízügyi Igazgatóság is egyetértett. Az azóta a BME Bajai Vízgazdálkodási Főiskolája által készített és a Nehézipari Műszaki Egyetem Ásványelőkészitési Tanszéke által jelenleg befejezés előtt álló vizsgálat, - melynek kutatási részjelentése már rendelkezésre áll - egyaránt azt bizonyították, illetve bizonyítják, hogy a sómennyiség határérték alá csökkentése - a jelenleg ismert és hazánkban alkalmazható eljárásokkal - a VITUKI 1967. évi tanulmányában rögzítettekkel egybehangzóan ma is célszerűtlen az érintett befogadók vízminőségét és vízhasznosítását is figyelembe véve. Ugyanis üzemenként 10.000-50.OOO eK értékű /1980. évi árszint/ beruházás megvalósitása lenne szükséges ahhoz, hogy mintegy 15,00-18,00 R/m'

3 /ugyancsak 1980. évi árszint/ üzemköltséggel elvégezhessük a sótartalom határérték alá csökkentését. így egyértelművé vált, hogy a befogadókba jutó szennyezőanyagok mennyiségének csökkentésére más utat kell keresni, nevezetesen - ha a viz szennyezettségét nem lehet ésszerű gazdaságosan tovább csökkenteni, akkor - csökkenteni kell a befogadókba jutó szennyezett viz mennyiségét. A bányában fakadó vizek mennyiségét befolyásoló tényezőkről már a korábbiakban irtunk, ott emberi beavatkozásra nincs mód. A fakadó vizeket a külszinre kell emelni, hogy a bányatérségekben munkát lehessen végezni. A befogadóba juttatandó, szennyezett bányavizek mennyiségi csökkentésére tehát csak az a megoldás maradt, hogy a külszinre emelt bányavizekből olyan célra kell vízfelhasználást lehetővé tenni, amely felhasználás a vizet véglegesen elvonja a befogadótól /termékben marad, elpárolog, elszikkad, stb./. A bányavíz szennyezett voltát és a szennyezések minőségét ismerve nem volt könnyű feladat olyan felhasználási lehetőségeket találni, ahol a bányavíz szennyező anyagai nem minősülnek szennyezőknek, és viszonylag nagy vízmennyiség felhasználása lehetséges. A térség vizszegény voltából eredt az a kívánság, hogy a bányavíz felhasználás lehetőleg csökkentse a jobb minőségű viz /esetleg ivóviz/ felhasznált mennyiségét, és ne rontsa, hanem lehetőség szerint javitsa a környezetvédelmi helyzetet. Lényegileg 1969-70. évtől számithatjuk ennek a tevékenységnek tervszerű és egyre hatásosabb végrehajtását, mivel a 60-as években csak a már emiitett, iszapoláshoz szükséges viz került bányavízből kielégítésre. Az utóbbi 10-12 évben az iszapoláshoz már korábban bevezetett bányavizhasználaton tul az alábbi helyeken és célokra kutattuk fel és tettük lehetővé a bányavíz felhasználást: - Pécsi Szénelőkészítő üzem pécsujhegyi szénmosójánál 2.OOO m /d nyers dunavizet használt fel korábban a vizes osztályozáshoz. 1969-70. évben történt üzemrekonstrukció során vi?visszaforgatásos rendszerre tért át, és az iszapviztelenitést nem iszaptavakban, hanem vákumszitás berendezéssel végzi. így a felhasznált vízmennyiség - mint pótvizigény 400 m

3/d-re csökkent. Ezt a pótvizigényt sem nyers dunavizből, hanem István aknai bányavizből elégitjük ki. Ezzel a kettős intézkedéssel 2.000 m

3/d nyers dunavizről lemondva növeltük az ivóviz minőségre tisztitható dunaviz mennyiséget, és HO em

3/év mennyiséggel csökkent a befogadóba jutó szennyezett bányavíz. - Bevezettük minden külfejtésünknél - öntözőgépkocsik beszerzésével, locsoló csőhálózat kiépítésével - elsősorban a szállító utvonalak rendszeres és intenziv locsolását, de a külfejtési munkahelyeken is permetezést végzünk porlekötési célra. A bányavíz befogadótól való elvonása mellett jelentősen segítette az intézkedés a terület levegőjének pormentesítését. 45