A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Hidrogeológia (Pécs, 1981. július 1-2.)
HEYDUCK GYÖRGY–LIEBE PÁL: A mélységi vízkutatás és megfigyelés műszerezettségi és módszertani kérdései
A z i£222äii2üü vizsgálatok ritkábban végzett, műszeres kutellenőrzések. Ilyenkor az épitéskori vizsgálatok nagyrészét /talpellenőrzés, talphőmérsékletmérés, vizhozamgörbe felvétel, nyomásemelkedésmérés, áramlásmérés, viz és gázmintavétel és elemzés/ el kell végezni. Jelenleg a rendszeres üzemi méréseket hidegvizes kutakon havonta végzik, a hévizkutaknál pedig napi gyakorisággal rendelet irja elő. Ez az utóbbi gyakoriság csak ott indokolt, ahol a vizhozam erősen ingadozó ós vizóra felszerelésére nincs lehetőség. A hévizkutak nagyrészénél a havi egyszeri rövididejű leállitás nem oldható meg, viszont annál fontosabb a hosszabb üzemszünetekben a nyugalmi vízszint vagy nyomás mérése. Az időszakos kutvizsgálatokat csak a hévizkutakra irják elő rendeletek 1-2 éves gyakorisággal, pedig a hidegvizes kutaknál is szükséges lenne ezek végzése. 5. A felszínalatti vizek országos mennyiségi és minőségi megfigyelő rendszerének koncepció.ja A termelőkutak rendszeres figyelése mellett szükség van külön erre a célra telepitett figyelőkutak mérésére is. Ezek célja a vizszintváltozások és egyes esetekben a vizészlelése a termelőkutak körzetein kivül. A két cél nem mindig esik egybe. A koncepció lényege, hogy a termelő és figyelőkutak egységes figyelőrendszert alkotnak. Nagyobb mélységek esetén a növekvő költségek miatt a figyelőrendszer súlypontja egyre inkább a termelőkutak felé tolódik el. A nagyobb vízkivételektől távolabb eső, kis vízigényt kielégítő termelőkutak jól helyettesithetik a költséges figyelőkutakat, ha a saját termelés hatását kellően ki tudjuk szűrni. A figyelőhálózat műszerezésénél távlati cél a távjelzéssel történő automatikus adatrögzítés és közvetlen számitógépes feldolgozás. Ennek teljes kiépítése azonban még sokáig nem reális. Addig a műszeres észlelést csak kiemelt észlelőpontokon kell végezni, az észlelőhálózat többi pontján csak esetenkénti - általában havi - mérések szükségesek. Ezeknek az esetenkénti méréseknek nem célja a folyamatok részletes időbeni alakulásának követése, hanem csak az, hogy a belőlük .képzett átlagértékekkel térbeli állapotfelvételek sorozatát állitsuk elő, pl. éves átlagos vízszintek térképe egy adott vizadó rétegben. A jelenlegi figyelőhálózatok gyakori hibája, hogy a folyamatok értékelése, a változások törvényszerűségének meghatározása nem történik meg kellő időben, pedig a folyamatos értékelés időben rámutatna, hogy az észlelési anyagból nyerhető információ nem több, mint ami a rendszer paramétereinek ismeretében előre kiszámítható. A folyamatos számitógépes értékelés távlati célja, hogy az észlelt adatokat az előrejelzettekkel összehasonlítva csak a megengedettnél nagyobb eltéréseket jelezze ki, mint többletinformációt. Az ilyen irányú fejlesztéssel elérhetnénk, hogy a rendszer önmaga 41
