A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Hidrogeológia (Pécs, 1981. július 1-2.)

DR. DÉNES GYÖRGY: Karsztvizeink tricium tartalmának vizsgálata

tása a lecsengést föltehetőleg enmcsak leállítani fogja, de utóbb a légköri eredetű csapadékvizek tricium koncentrációját fokozatosan újból meg is emelheti. így tehát az 1952. év óta a csapadékvizekkel a karsztba bejutó nagyobb tömegű tricium nem csupán egyetlen világméretű hidrológiai nyomjelzést eredményezett, hanem olyan lehetőséget teremtett, amely - tekintettel a tricium aránylag rövid feleződési idejére - a jövőben is lehetővé teszi az 50 /jelenleg 28/ évnél régebben a karsztra lehullott és abba bekerült idősebb vizeknek az 50 /jelenleg 28/ évnél fiatalabb vizektől való markáns megkülönböztetését. A tricium tartalmú csapadékeredetű viz utja a karsztban A karsztforrásokon kilépő, illetve a karsztaknákból vagy bányákból kiemelt karsztvizek tricium tartalma a légkörből származik, a csapadékkal jutott a felszinre és tovább a karsztos felszin alá, majd a karsztos kőzettörnegben megtett rövidebb-hoszszabb ut, illetve tartózkodás után került U3mét a felszinre. A csapadékeredetű karsztvizek felszin alatti tartózkodása lehet néhány óra, pár nap, lehetnek hónapok, évek, évtizedek, évszázadok, évezredek, sőt évtizezredek is. Ezt éppen a radioaktiv izotóp vizsgálatok mutatták ki az elmúlt években. /8, 9/ A jól karsztosodé mészkővidékek víznyelőin át a mészkőkarsztokra jellemző tágas karsztos járatokba jutó, és azokon keresztül a forrásokig akadálytalanul lefutó /a 2. ábrán 1-gyel jelölt/ csapadékeredetű vizek akár néhány óra, de általában napok vagy hetek, legfeljebb hónapok alatt eljutnak a rendszer forrásához. A karsztból kilépő ilyen tipusu vizek tricium koncentrációja a lehullott csapadék tricium tartalmának felel meg. A nyilt felszinü mészkőkarsztra lehulló, és ott a repedéseken át a mélybe szivárgó csapadékviz, ha olyan tágasabb repedés vagy éppen karsztos vizjárat, aktiv, patakos barlang közelébe jut, amely környezetét drénként megcsapolva a beléjutó /a 2. ábrán 2-vel jelölt/ szivárgó karsztvizeket a forráshoz vezeti, akkor a beszivárgási hely és a forrás közti távolságtól, valamint a vizet vezető rés, illetve karsztos járat tágasságától függően a csapadékviz utja a forrásig néhány hét, hónap, legfeljebb pár év lehet. A karsztból kilépő ilyen tipusu vizek tricium koncentrációja közel áll az előző évi csapadékok tricium koncentrációjának súlyozott átlagához. A mészkőkarsztokban is nagy területekre érvényes, de a dolomitkarsztok egészére egyértelműen jellemző, hogy a karbonátos kőzetfelszinre lehulló csapadékviz mindvégig szűk repedéshálózaton szivárog le a karsztvizszinig, majd útját a telitett karszton át folytatva, továbbra is kizárólag szűk repedéshálózaton át kényszerül eljutni egészen a forrásig. A telitett karszt repedéshálózatán át a forráshoz érkező /a 2. ábrán 3-mal jelölt/ vizek kora több év, évtized, évszázad vagy akár évezred is lehet. Az ilyen vizek tricium koncentrációja az ismételt feleződések folytán már nulla, de ha a forrás körzetében szabad felszinü karszt terül el, az itt beszivárgó fiatal csapadékvizek hozzákeveredése folytán a forráson kilépő vízben kimutatható lesz tricium, de mindig kisebb koncentrációban, mint azon karsztforrásokéban, amelyekhez a mészkőkarszt leszálló vizeit tágas karsztos járatok vezetik.