A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Hidrogeológia (Pécs, 1981. július 1-2.)

DR. BOBOK ELEMÉR: Hévízkutak termikus veszteségeinek számítása

rüsitő feltételt Írhatunk elő. A viz a termelőcsőben függőlegesen felfelé irányuló, stacionárius turbulens áramlással mozog. Az áramló közeg homogén viz, amelyet összenyomhatatlannak tekintünk. Ismeretes, hogy minél nagyobb az áramlást jellemző Reynolds-szám értéke, annál kiegyenlítettebb a sebességprofil. A cső u.n. teljesen érdes viselkedési tartományában állandósul egy olyan sugárirányu sebességeloszlás [3] , amely jó közelítéssel helyettesíthető a cső keresztmetszetére vonatkozó átlagsebességgel. A termelőcső állandó keresztmetszete folytán ez a sebesség bármely mélységben állandó. A turbulens keveredés következtében a cső tengelyére merőleges keresztmetszetekben a hőmérséklet változásától is eltekintünk. A termikus határréteg meredek hőmérséklet-esését a folyadék ós a fal között adódó véges hőmérséklet-ugrással veszszük figyelembe. További közelités, hogy a vizben a függőleges irányú hővezetés a konvektiv belső energia áram mellett elhanyagolhatóan kicsiny. A kutat körülvevő kőzet-környezet hőmérsékleteloszlását hengerszimmetrikusnak vesszük. Meg kell jegyeznünk, hogy erősen permeabilis hideg viztároló kőzetkörnyezet esetén az intenziv szivárgó mozgás eltorzithatja a hengerszimmetrikus sebességi mezőt. Az esetleg kialakuló termokonvekciós áramok is hasonló eredményre vezetnek. 13