A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Hidrológia (Pécs, 1981. július 1-2.)

DÉRI JÓZSEF: Folyóink vízjárásának stabil és változó elemei

2.2. A vizjárásváltozá»_ogyos_BzeÍvónyekbon A vízjárás jellemzéséhez használható statisztikai elemek között fontos szerepet játszik az éven belüli tetSzö vízállások idősora. A Duna és a 1isza magyarországi szakaszára vonatkozó 6-6 szelvény I876-198O évi adatainak a felhasználásával végzett vizszint-összehasonlitó vizsgálatok eredményei alapján megállapítható, hogy a vizsgált folyószakaszokat a vizsgált 105 éves tárgyidőszakban matematikai statisztikai értelemben stabil tetőző vizállásidősorok Jellemzik. A vízjárás nagyvizi szakaszában ezen elemekkel kapcsolatban számottevő változási tendencia nem mutatható ki. Ez a megállapítás lényegében megegyezik az utóbbi években végzett hasonló oélu tudományos számitások következtetéseivel /Vágás, 1977/. Az éven belüli legnagyobb árhullámok tetőző vizállásidősoraJLnak statisztikai vizsgálata alapján stabilnak minősített vízjárás nagyvizi tartománya tartalmazhat változó tendenciával jellemezhető vizjárási paramétereket is. Erre utalnak a III., a IV. és az V.táblázatok adatai. Ezek különböző árvizi fokozatokat elért vízszintek időtartamait hasonlítják össze az előfordulási valószínűség függvényében. A III.táblázat a Duna két vizmérceszelvényére jellemző folytonos árvizi időtartamokat foglalja össze. Szembetűnő, hogy a két szelvényben kialakult vizjárás a vizsgált 105 éves időszakban nem egyforma mértékben módosult. A budapesti Dunaszakaszon az összes árvizi esomény /az első, második és harmadik árvizi fokozathoz tartozó árvizek/ összidőtartama erőteljesen növekvő tendenciát mutat. Ezt a változást elsősorban az első árvizi fokozathoz tartozó vízállások folytonos időtartamainak a növekedése váltotta ki. Ezzel szemben a moháosi szelvényben az árvizi események összidőtartama nem változott, viszont az árvédelmi töltések kritikus terhelését előidéző harmadik árvizi fokozat időtartama igen Jelentékeny mértékben növekvő tendenciát mutat. Itt tehát a különböző fokozatú árvizi események időtartamainak egymáshoz viszonyított arányai változtak meg. Szembetűnő az is, hogy a Moháos környéki Duna-szakaszon kialakuló, kritikus árvizi események időtartama lényegesen nagyobb a főváros környezetében kialakuló árvizekéhez képest. A IV.táblázat adatai a Tisza rendszerre vonatkoznak. A szegedi /Tisza/, a makói /Maros/ és a szarvasi /Hármas-Körös/ szelvényekben kialakuló kritikus árvizek közös jellemzője az, hogy az összidőtartamok a vizsgált évszázados időszakban gyakorlatilag változatlanok, viszont a harmadik árvédelmi fokozatok időtartamai számottevően növekvő tendenciát mutatnak, mig az első fokozatban lévő árvizeké osökkenő tendenciával Jellemezhető. EbbSl arra lehet következtetni, hogy a kritikus árvizi eseményeket kiváltó árhullámok alakja megváltozott. Az elmúlt 100 év folyamán azok az emberi beavatkozások jutottak túlsúlyba, amelyek az árhullámok alakját módosítják és a tetőző szinteket stabilizálják. 2.3. A vizjárásváltozás_hossz-szelvényen belüli_összefü£gései Az egyes vizjárásJellemzők változásai a vízrendszereken belül több szempontból is összefüggésbe kerülhetnek; a kölcsönhatások révén egységes folyamatot alkothatnak. 69